Boldog Karácsonyt!

Nagyon boldog karácsonyt kívánok nektek és családjaitoknak! Remélem jól telik a téli szünetetek. Nagyon sajnálom,hogy nem hoztunk új részt de sajnálatos módon nem találjuk a 13. fejezetet...igen mi is papírra írjuk. Igérem újra írjuk és mindent megteszünk,hogy minnél előbb tudjátok olvasni.

Xx Emily

Kedves Olvasók!

Sajnálom, hogy mostanában nem hoztunk részt...remélem nem sokára tudunk felrakni egyet vagy akár kettõt is...;) Igérem sietünk!
Puszi: az írok (Em)

12./II.fejezet: Bosszú

Sziasztok remélem tetszeni fog ez a rész is igérem holnap kirakom a következõ részt is! :)
  Puszi: az írók

          -Zayn szemszöge-

Harry-re néztem,aki pontosan ki tudott olvasni a gondolataimból mindent.
-Meneküljünk?-kérdezte.
-Megtalálnak...-mondtam.Talán a képességem...tettem hozzá gondolatban.De amikor használtam abból mindig katasztrófa lett...
-Nincs más lehetõség...megöli õket...
Ashley és Emily riadtan néztek egyszer Harryre egyszer,pedig rám. Ashleyt magamhoz vontam és kezemet hajába vezettem.Az életem árán is megvédem döntöttem el.
Nem tudom meddig álhattunk így halálra fagyott csendben. De hangos léptek hallatszottak és Liam szagát éreztem. Niall és Louis is itt volt. Gyorsan közeledtek. Együtt túl erõsek.
Ökölbe szoritottam a kezemet és lehunytam a szemem. Éreztem ahogy kõfal emelkedett elõttünk elzárva minden utat, de már nem tudtam meg állni. Erõs szél támadt.
Az nem kifejezes, hogy eros. Mit csinalok? Nem akarom oket megolni! Lassan kinyitottam a szemem. Esni kezdett. Jégesõ. A lábamnál egy kis légörvény kezdõdött ami egyre csak nõtt. Egy óriási tornádó magasodott felettem.
-FUSSATOK!-mondtam es ellöktem Ashleyt. Nem akartam kárt tenni benne. Csak pusztitani tudok. Meg kell állitanom ezt az egészet. Liamék már elmenekültek én pedig ott álltam a saját katasztrofám kellös közepén. A tornádó áttörte a kõfalat és egy hatalmas szikladarab a földre taszitott.
-ELÉG!-üvöltöttem a maradék erõmbõl. Hirtelen minden megállt és elcsendesült. Nem tudtam felkellni...

            -Ashley szemszöge-

Féltem, ahogy Harryvel és Emilyvel futottunk a viharban. Nem tudtam, hogy hova megyünk. Hirtelen elállt a vihar.
-Most már minden rendben lesz.-suttogta Harry.
-Zaynért nem megyünk vissza?-kérdezte Emily helyettem is, egy hang sem jött ki a torkomon.-De mégis mi volt ez?
-Zaynnek ritka és különleges képessége van. Tudja irányitani a négy elemet.
-Ezt nekem soha sem mutatta.-mondtam halkan.
-Nagyon nehez irányitani ezt a képességet. Mivel nagyon ritka ezért még valakitõl megtanulni is nehéz lenne. Igaz, hogy régota gyakorolja már de nem igazán tudja korlátozni.-magyarázta. Miközben ezeket mondta végig Emily riadt arcát fürkészte. Mintha én ott se lennék és csak neki mondaná. Harry még levegõt venni is elfelejtett annyira megrémiszthette Em gondolatai.
-Menjünk...-jelentette ki semmit mondóan. Oda setált Emilyhez megfogta a kezét es mélyen a szemébe nézett. Barátnõm bátortalanul bólintott majd rám nézett es rohanni kezdtünk mind annyian. Átváltoztam. Elõrre szaladtam, lassan vissza ertünk arra a helyre ahol elöbb még hatalmas vihar tombolt. Zayn a földön feküdt, a lábán pedig egy szikladarab volt. Az egész testét sebek boritották, a polója teljesen elszakadt. Visszaváltoztam es hozzá siettem. Letérdeltem mellé és mellkasára tettem a kezem, miközben Harryék is ide értek. Harry könnyedén lelökte a sziklát Zayn lábárol, aki felszisszent.
-Jól vagy?-kérdezte Harry.
-Hát amennyire ezek után jól lehet lenni...-mondta nehézkesen.
-Gyere.-mondta es felhúzta a földröl.
-Au...-szisszent fel.
-Mi az?
-A lábam...-mondta,miközben Harry megprobàlta oldalról támogatni.
           -Zayn szemszöge-

Odabicegtem szerelmemhez aki aggódva figyelt.
-Nem lesz semmi baj...igérem.-nyugtattam meg, amit egy csókkal jutalmazott.
-De mégis hova menjünk most?-kérdezte Emily Harryre nézve. Barátom nem nézett rá csak a földet bámulta.
-Ti menjetek haza...mi majd megoldjuk...-mondtam.
Emily meg mindig Harry válaszat várta. Harry észre vette es oda sétált hozzá. Megölelte.
-Tényleg menjetek.-erõsítette meg õ is. Eltolta magától Emt és az arcát vizsgálta.
-Ne aggódj...nekünk nem lesz semmi bajunk.-csókolta meg. én is adtam egy csókot Ashnek ès elindultak.

Liam szülinapja

Sziasztok tegnap elfelejtettük ki írni, de utolag is....
Happy Birthday Liam James Payne! <3

Puszi:
          Az írók (Stella)

Kedves, Drága Olvasók!

Megnyitotta kapuit egy új történetes blogunk. iliveinthedarkside-maffia.blogspot.hu Nézzetek be ha van kedvetek, nagyon örülnénk neki! Ez a blog is 1D-fanfiction, többé-kevésbé. A történet, egy lányról szól aki igéretes Balett tehetség Franciaországban. Egy este olyan dologra jön rá ami megváltoztatja az életét örökre. Maffia, piff-puff, dirr-durrr stb...stb... Fent van a prológus inkább olvassátok el azt, mint hogy itt hülyeségeket irogassak nektek össze-vissza!

Puszi, ölelés, és minden jó a világ legjobb olvasóinak:

Az Írók

12.fejezet: Bosszú

Előszó: Sziasztok! Remélem jòl telik a nyaratok! Most mégis ùgy alakult hogy fel tudunk tenni egy részt remélem tetszeni fog.Még nem a teljes rész, azért ilyen rövid. A többit csak azután tesszük fel hogy van három jelentkező legalább az előző bejegyzésben közzétett hirdetményre. Olvasshattátok hogy keresünk valakit akiről formázhatunk egy karaktert. Egy jelentkező már van ùgyhogy siessetek komit írni! ;) E-mailt is írhattok bármelyikünknek. További jò nyáriszünetet nektek! Pihenjetek mielőtt megint elkezdődik az iskola! Na ezt a szòt még leírni is fájt... nem untatlak titeket, jó olvasást! Komizzatok ha van időtök! Puszi: Az Írók

-Emily szemszöge-

A bokorban valami megzörrent.Ashley ilyedten kapta oda fejét.Hirtelen Harry lépett elő a fa mögül.-Sziasztok! Hát ti?-kérdezte,de szemét nem vette le rólam. Elém lépett és kezét az arcomra vezette. Egész lényembe forróság szökött és gyorsan megcsókoltam. Nem tudom mennyi ideig tarthatott,de Zayn zavart köhécselése szakította félbe. Louis a földet nézte,Zayn és Ashley pedig kérdőn néztek ránk. Harry mosolyogva karolt át.Barátnőm finoman elmosolyodott majd Zayn Ash-re pillantott  pedig bólintott.Ez nekem is mosolyt csalt az arcomra. Jó látni, hogy ők szavak nélkül is megértik egymást. Vajon mi is leszünk ilyenek Harry-vel?-tünödtem el.-Harry-kezdte Zayn- neked még nem mondtuk el de neked is van hozzá közöd,meg el is szeretném mondani.-Mit?-húzta fel szemöldökét Harry.-Terhes vagyok!-vágott közbe Ashley,Harry pedig a homlokát ráncolva bólintott.-Ugye tudod,hogy Liam és Niall...-mondta,de inkább nem folytatta.-Valahogy meg kell őket győzni...legalább csak Liammet,én nem tudok tovább titkolozni...és most,hogy ti is...Loui ugy...-fordult most Zayn Loui felé, de Loui nem volt már sehol. Hova mehetett?! 

-Louis szemszöge-

Bosszú. Bosszú...csak ez az egy szó járt a fejemben, miközben visszafelé igyekeztem a házhoz. Elmondom Liamnek. Azt se bánom ha megöli őket...

 Nagyvadként csörtettem az erdőben a ház felé. Belöktem az ajtót és Liam szobájába rohantam. Liam háttal állt nekem és az ablakon bámult kifelé.

 -Liam! Öld meg!-ordítottam egyet.

 Liam nyugodtnak tűnt, úgy kérdezte, hogy kit.

 -Harry! És...-Liam szemszíne is vörösre változott.

 -Mi és?!-kérdezte.                                                                                                                                    -Emily!-most már nem haboztam. Megérdemli, hiszen fájdalmat okozott.                                                 Liam gonoszan villantotta ki a szemfogait és elrohant. Az orrom előtt becsapódó ajtót én is kivágtam és utána szaladtam. 

Közlemèny!

Sziasztok!
Csak annyit szeretnèk mondani, hogy ameddig nem lesz legalább 3 jelentkezõ karakter muzsának addig nem lesz új rèsz. Kèrlek jelentkezzetek, NAGYON FONTOS lenne!
                                                    Puszi: az ìrok

Új szereplő. JELENTKEZZ!

Sziasztok!
Lesz egy új karakter a blogba,de nem tudom,hogy kiről mintázzam meg ezért a segítségeteket kérem. Aki szeretné,hogy róla mintázzam meg a karaktert az commentbe írja a bejegyzés alá és írja oda a tulajdonságait (pl.: kedves, szeretem a...). És mi majd ki válasszuk,hogy ki legyen az. Annyit elárulhatok,hogy az új szereplő Liam és Harry húga lesz. Várom a jelentkezőket! Ne feledjétek szeptemberben ÚJ RÉSZEK! Addig is jó meglévő nyári szünetet!

                                                                                                                                Puszi: Az írok
                                                                                                                 

Kedves Olvasók!

Bár nagyon szerettem volna, de nyáron sajnos nem tudtuk megoldani, hogy részekkel szolgálhassunk. Egyikünk se lesz internetközelben, nyaralunk és szerintem ti is. De mindent megteszek hogy legalább egy részt fel tudjunk tenni...nagyon sajnálom, de ez egyenlőre tényleg megoldhatatlan...
Remélem azért kitartotok mellettünk, rengetek élményben gazdag nyári szünetet kívánok, és ne feledjétek hogy szeptembertől újra itt leszünk!

Puszi:

Az Írók

11.fejezet: Nem várt fordulat

Előszó: Már megint késtem...ne haragudjatok...viszont mentségemre legyen szólva, hogy Trailert készítettem amit a következő bejegyzésben fel is teszek. Ez a rész hosszab lett most mint a többi és szerintem egész jó. Kiváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek írjatok!

Puszi:

Az Írók

-Ashley szemszöge-

Mi lehet velem? Már napok óta furán érzem magam és viselkedem... Igazán csak egy dolog jöhetne szóba de rágondolni sem merek...

pár perc múlva

A fehér kövön ültem és hátamat a csempének döntve vártam a teszt eredményét.

Pozitív.

Én terhes vagyok...

Úristen.

Hogy fogom ezt elmondani Zaynnek? És mit fogok mondani a többi farkasnak? És egyáltalán mit tegyek?! Ezernél is több kérdés fogalmazódott meg bennem, de a választ nem találtam rájuk. Legjobban attól félek, hogy Zayn mit fog szólni...Egy könnycsepp gördült végig az arcomon és a csöndben lehetett hallani ahogy a kőre csöppen. Mi van ha így egyszerűen elhagy... Zokogni kezdtem és most az a tudat sem vigasztalt hogy a közös gyermekünket hordozom a szívem alatt.

-Ashley...-törte meg zokogásom csöndjét Emily hangja- Ashley, hol vagy?-kiáltotta.

És most neki mit mondjak? Talán jobb lesz ha semmit...

-Itt a fürdőszobában..-mondtam kicsit bizonytalanul.

-Emily szemszöge-

Jött még egy új farkas. Egy fiú, William. Írtóra helyes... kalandoztam el. Anya mondta hogy szóljak Ashleynek hogy neki is mutasson meg mindent mint ahogy délelőtt nekem. Bár én azóta hogy elrohant semmit nem tudok róla... 

-Ashley-néztem körül a házban, de nem láttam sehol. -Ashley, hol vagy?
-Itt a fürdőszobában...-mondta remegő hangon pár perc múlva.
Mikor benyitottam a fürdőbe, eléggé meglepődtem. Ashley a földön ült mellette egy terhességi teszt volt a kövön, mást nem láttam. Leültem mellé a kőre és óvatosan átkaroltam.
-Ashley, mi a baj?
-Ter...terhes vagyok.-jelentette ki dadogva a sírástól és a rémültségtől.
-Dehát ez nagyszerű!-mosolyodtam el.
-Nem, nem az...mégis mit mondjak bárkinek is? Ennek a gyereknek egy vámpír az apja...az a vámpír akit szívemből szeretek és az a vámpír aki nem tudom hogy mit fog ehhez az egészhez szólni...Nélküle nincs értelme az életemnek!-tört ki belőle a zokogás.-nem akarom hogy elhagyjon, nem akarok megválni tőlle...-suttogta lehajtott fejjel. És még jobban zokogni kezdett. Nagyon rossz volt így látni.

-Biztos vagyok benne, hogy Zayn soha, de soha, de soha nem hagyna el téged. Nagyon szeret, biztosan örülni fog a kicsinek is ne aggódj ezen. Ha kell én itt vagyok neked, segítek amiben csak tudok. De persze csak ha szeretnéd.-simítottam végig a kezem a hátán. A szeme megint könnybe lábadt.
-Valami rosszat mondtam?-kaptam a szám elé a kezem.
-Nem...dehogy is..sőt...tudod azt hittem először, hogy beképzelt leszel miután a szüleid a falka vezetői, de pont az ellenkezője vagy, kedves és szerintem nagyon jó barátnők lehetnénk. Köszönöm hogy te legalább mellettem vagy!-ölelt meg szorosan.- Hogy fogom  elmondani Zayn-nek?- suttogta miközben még mindig ölelt.
-Segítek. Elmegyek veled!- nyugtattam meg- Gyere, mosd meg az arcod, ha jól gondolom már rég találkoztatok és ne kisírt szemekkel menj hozzá.-álltam föl és segítettem fel őt is. Lassan a csaphoz lépkedett és megmosta az arcát és az elkenődött szempillaspirált is újra feltette aztán elindultunk. Mindketten fenséges farkasbundában szeltük át az erdőt. A szél vadul csapódott az arcomba miközben teljes erőmmel rohantam. A fák között futva szlalomoztunk míg fel nem tűnt a szemünk előtt a gyönyörű és rejtélyes erdei ház. Ashley lelassított, majd végül megállt és visszaváltozott. Én is így tettem és együtt léptünk be a hatalmas házba. Bátorítóan megszorítottam Ash kezét, ő kicsit magabiztosabban lépkedett előttem. A nappaliból Zayn és Loui hangja hallatszott. Ashley nekiment a cipős szekrénynek ahonnan hangos puffanással estek le a cipők. A hangra Loui és Zayn rögtön ott termettek. Zayn szava elakadt ahogy meglátta Ashley-t és szerelmes pillantással közelebb lépett hozzá. Ashley szeme könnybe lábadt és szorosan átkulcsolta kezével Zayn nyakát aki erősen megfogta a derekát és magához húzta egy gyengéd csókra.
Loui-val farkasszemet néztem egyikünk sem tudott megszólalni. A szeméből semmit nem tudtam kiolvasni, közönyös volt. Csak egy pillanatra láttam meg benne a fájdalom szikráját, de Zayn mély hangja megtörte a pillanatot és szemei újra semmitmondóak és megvetők lettek.
- Nem lehettek itt, Liam és Niall az emeleten vannak...-mondta.
-És Harry?-kérdeztem bizonytalanul, mert hiánya már felemésztett.
-Kinn vadászik.-válaszolt Zayn.-De hogy kerültetek ide?
-Mondanom kell valamit.- kezdte Ashley.
-De menjünk ki. Itt nem biztonságos egyikőtöknek sem. Sehol sem biztonságos.
Kiléptünk az ajtón és az erdő egy rejtett zuga felé vettük az irányt. Zayn lelassított és Ashley szólalt meg először.
-Ne haragudjatok, de ezt négyszemközt szeretném megbeszélni Zaynnel....
-Menjetek csak.- mondta Loui és ketten maradtunk.

-Zayn szemszöge-

Ashley-vel kicsit arrébb mentünk a többiektől. Meg akartam csókolni, de ő eltolt magától.

-Zayn én...-kezdte, de elakadt- annyira félek hogy mit fogsz mondani...

- Bármit mondasz nem fog semmi rossz történni. Ígérem.-öleltem meg.

-Én...terhes vagyok-ejtette ki a szavakat nehézkesen, halkan szinte suttogva, miközben tekintetével a cipőjét pásztázta. Megfogtam az állát és felemeltem a fejét kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. Még ezt az egészet nem nagyon tudtam felfogni, csak néztem a kék szempárt és tudtam, hogy együtt mindent megoldunk.- Szeretlek Zayn.-mondta.

-Én is nagyon szeretlek, nem kell félned.- öleltem meg még szorosabban és egy lágy csókot leheltem ajkaira, amit gyengéden viszonzott.

Nem tudom mi lesz most. Ha megtudják, a farkasok, hogy én vagyok a kicsi apja az borzasztó lesz. Ha Niallék ezt az egészet megtudják...Nem tudom mit tegyek, nekem kell őt megvédenem, de nem bírok tovább titkolózni. Nem akarok csak titokban találkozni velük. Ha tehetném az égbe kiálltanám, hogy szeretem és boldogan mesélném mindenkinek, hogy apa leszek. Immár az én arcomat is könnyek áztatták. Letöröltem őket, nem akartam hogy gyengének lásson. De így is észrevette hogy sírtam. Homlokomat az enyémnek döntötte és hagyta, hogy a könnyek végigáztassák az arcát. Hüvelykujjammal gyengéden letöröltem a könnyeit és magamhoz öleltem.

-Nem kell félned, ez csodálatos!-toltam el magamtól, mire elmosolyodott végre.

-Csodálatos...-ismételte meg a szót  halkan, én pedig bíztatóan megfogtam a kezét és visszasétáltunk a többiekhez. Őszintén bíztam benne, hogy minden rendben lesz.

-Louis szemszöge-

Zayn és Ashley elment beszélgetni, így kettesben maradtam Emily-vel. Csak álltam ott mellette és nem tudtam mit kéne most tennem. Láttam rajta, hogy valamin nagyon elgondolkodott.

-Te tudod, hogy Ashley mit szeretne mondani Zayn-nek?-próbáltam megtörni a kínos csendet és oldani a hangulatot. Emily felém fordult és egyenesen az enyémbe fúrta a tekintetét, majd szemrehányóan válaszolt.

-Igen tudom, de neked semmi közöd hozzá!-láttam, hogy ezek a szavak még neki is fájnak. Szerettem volna visszaszólni, fájdalmat okozni, de nem tettem.

-Emily kérlek ne kiabálj. Én csak megkérdeztem, mert kíváncsi vagyok- mondta kedvesen hátha lenyugszik, de pont az ellenkezője történt.

-Tényleg Loui?! Képzeld tudok mindenről!-indult el felém kiabálva és a szeme kezdett vörösleni. Egy kicsit megijesztett de nem hátráltam.-Tudom, hogy hazudtál a bátyámnak arról, hogy te vittél haza, hazudtál arról hogy megbízhatok benned, és mégis hogy gondoltad azt hogy csak úgy besétálsz a házunkba?! Képzeld ébren voltam amikor azt mondtad, hogy szeretsz, de gondolom ebben is hazudtál!-a szeme most már szinte teljesen vörös volt. Ez elég rémisztő volt. Akartam mondani, hogy igaz hogy szeretem, akartam mondani hogy elrontottam, hogy sajnálom...De szemráhányó tekintetét látva meg sem szólaltam. Ezt is magamban tartottam.

-Emily! Nyugodj le kérlek!-már én is kiabáltam, de nem a dühtől... Megrezzentem ahogy meghallottam Zaynék lépteit az avarban. Emilynek olyan hirtelen múlt el a dühe ahogy jött, Ashleyhez ment és megölelte. Én pedig Zaynhez léptem.

-Szóval ő itt Ashley?-kérdeztem mert most láttam őt először. Gondolataim az előbbi "beszélgetés" körül keringtek, nem tudtam kiverni a szavakat a fejemből.

-Igen- mondta halkan és arca elég gondterhelt volt.- de...kérlek ne mondd el senkinek, hogy...Ashley...szóval...

-Mondd nyugodtan, bennem mmegbízhatsz nem mondom el senkinek.-nyugtattam meg.

-Szóval AShley terhes, ezt mondta most el nekem.-szakadt ki belőle.

-Tőled?

-Persze...-mondta kicsit meghökkenve.-de nem ez a baj...Liamék...-mondta én pedig csak együtérzően bólintottam.

Trailer

Sziasztok!
Itt van a blog Trailere, én készítettem remélem elnyeri a tetszéseteket!:
Itt megnézhetitek youtube-on :
https://www.youtube.com/watch?v=39KTwktXeFY
:) :D

Puszi és visszajelzéseket kérnek:

Az írók

10. Fejezet: Átváltozás

Előszó: Ne haragudjatok a késésért...tényleg...remélem annak ellenére hogy kicsit rövid és szerintem nem a legjobb nektek tetszeni fog!

Puszi:

Az Írók

-2 héttel később-

-Emily szemszöge-

-Emily...el kell jönnöd velünk a farkasokhoz.-mondta anya bizonytalanul, mert félt, hogy mit fogok reagálni, mert amikor legutóbb ez szóba került elrohantam az erdőbe.
Utálom ezt a témát! Utálom, hogy farkas vagyok!
-Oké...-bólintottam.
-Ashley lesz a tanítód, segít majd mindenben, de tőlem vagy apádtól is nyugodtan kérdezhetsz.- mondta anya miközben az erdő felé sétáltunk.
Közben elgondolkodtam azon, hogy vajon ez az az Ashley akiről Zayn mesélt?

-Ashley szemszöge-

Anne szólt, hogy ma érkezik az újonc. Őszíntén nincs kedvem a falkavezér beképzelt kislányát tanítgatni...Zayn  azóta nem láttam és egyre inkább kezdek arra gondolni, hogy csak ennyire kellettem neki...nem nem lehet. Legalább is remélem hogy nem lehet...Megjöttek. Kisétáltam a kis szobámból és próbáltam némi lelkesedést mutatni.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia Ashley, én Emily vagyok...-mondta elég bizonytalanul.

-Gyere, megmutatom a lakásod itt a falkában.-Vezettem egy kis házhoz a sok közül, pont az enyém mellett. Belöktem az ajtót és lassan bementünk.

-Mit gondolsz a vámprokról?-kérdezte hirtelen miközben körbenézett az apró lakosztályban.

A torkom elszorult és nehézkesen nyeltem egyet.

-Ööö...hát...szóval-kezdtem el mondani, de nem tudtam befejezni. Minden normális farkas rögtön közli hogy gyűlöli, úgyhogy most már lebuktam, de tovább sem akartam mondani. Helyette megpróbáltam lenyelni a gombócot, ami a torkomban képződött.

-Szóval te vagy az a  "híres Ashley"-nevetett fel én pedig értetlenül néztem rá.-akiről Zayn mesélt...-tette hozzá. Zayn? Egyáltalán honnan ismeri ez a lány Zayn és honnan tud mindenről? Mindegy.

-Zayn?! De hogy és mikor és mit és miért??-zúdírtottam rá a kérdéseimet, mire újra felnevetett.

-Hát igazából találkoztam Harry-vel az erdőben és megmentett és aztán Loui megharapott és Zayn segített és...

-Vegyél már levegőt!-nevettem azon hogy egy szuszra akart elmondani mindent.

-Szóval amikor megtudtam, hogy farkas vagyok és elmondtam Harrynek ő meg elmondta a többieknek akkor Zayn bevallotta, hogy ti együtt vagytok és elmésélte, hogy hogyan találkoztatok meg hogy hogyan jöttetek össze és olyan aranyosan, olyan szeretettel és aggódással mesélt rólad! Nagyon szeret téged!- mesélte én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Még mindig szeret..mosolyogtam magamban. Nem tudom mi lett volna ha ez nem így lenne...De térjünk inkább a feladatra.

-Emily, meg kell próbálnod átváltozni.-mondtam neki bár tudom, hogy ez elsőre nem is olyan könnyű mint amilyennek tűnik.

-Jó de mégis hogyan?

-Koncentrálj! Keresd meg a benned rejlő farkast!-adtam ki az utasítást ő pedig behunyta a szemét.

-Emily szemszöge-

Becsuktam a szemem. Nem nagyon értettem hogy mit kellene csinálnom, de ahogy Ashley mondta megkerestem a bennem rejlő farkast. Forróságot éreztem és erőt. A testem megvonaglott a következő pillanatban pedig négy lábon álltam a földön. Végignéztem magamon. Fekete farkasbunda. Ashley könnyen átváltozott és elkeztünk rohhani. Tettünk pár kört a házak körül. Jól esett a szabadság, csak azt a keserű ízt ne éreztem volna...ezzel Harry és közöttem még nagyobb szakadék tátongott és én ezt nem akartam. Hosszú ugrásokkal visszaértünk a házhoz aztán mindketten vsszaváltoztunk.

-Ashley szemszöge-

Fekete bunda...szép, sőt különleges.

-Ez nem ment nehezen.-állapítottam meg ő pedig szerényen elmosolyodott. Még meséltem neki egy-két dolgot a farkasokról, ahogy kérte Ann tőlem, de kezdtem egyre rosszabul lenni. Majd hirtelen émelyegni kezdtem. Ez furcsa...nem lehetek beteg, hiszen farkas vagyok. Nem bírtam tovább itt maradni, szó nélkül átrohantam az én házamba.

Emily pár perccel később jött utánam.

-Jól vagy?-aggódott.

-Nem tudom...nem nagyon...-mondtam de nem néztem rá, csak erőtlenül lehunytam a szemem. Nem akartam vele megosztani a gyanúmat. Én sem akartam felfogni...- Kicsit magamra hagynál? De kérlek ne szólj senkinek!

-Persze, persze megyek-mondta miközben kihátrált a szobából kicsit megzavarodva.

És így egyedül maradtam a fürdőszobában a kételyekkel.

9. Fejezet: Visszaemlékezések...Ashley

Előszó: Sziasztok! Meghoztam a rész és remélem tetszik! Szerintem egész jó lett a visszaemlékezésekkel, meg minden...:) De ti döntsétek el! Írjatok lécí! :) Ne haragudjatok ha van benne valami helyesírási hiba, előfordulhat...bocsi.

Puszíííí:

Az Írók

-Louis szemszöge-

Most mégis mi lesz? Liam szóba se áll velünk, azt a lányt aki a legfontosabb nekem pedig meg akarja ölni, Niall szint úgy, Harry pedig összejött vele…rám persze senki sem gondol….de tudom hogy Emily irántam is érez valamit, nem is keveset csak magának sem meri bevallani. Zayn valamit titkol, remélem nem lesz nagyobb baj..de amikor ezt megkérdeztem Harry-vel elég sejtelmesen összenéztek.

-Jó, de Loui ígérd meg hogy nem mondassz el semmit Liam-nek és Niall-nek! Ez nagyon fontos nekem…

-Megígérem, csak mondd már.-mostmár egyre jobban kezdett izgatni a dolog. Láttam hogy Emily is érdeklődve figyel. Ezek szerint csak Harry tud a dologról. Akkor Emily előtt titkolózik…, ha velem lenne nem lennének titkaink egymás előtt. És ez így is lesz mert Emily végül engem fog választani!

-Hát tudjátok minden egy évvel ezelőtt kezdődött…-kezdte a mondandóját Zayn de elakadt benne.
-Zayn nekünk bármit elmondhatsz...vagyis hát nekik.-mutattott Emily felénk.- de megértem ha nekem nem akarod elmondani. Kezdett felállni Emily.
-De..de, végül is rád is tartozik...
Mindhárman leültünk a kanapéra és Zayn-t figyeltük ahogy föl-alá járkál a lakásban és néha sóhajt egyet vagy elmosolyodik.
-Pontosan már nem emlékszem, hogy hogy történt, de megpróbálom nagyjábl elmesélni.-kezdte végre és mostmár Harry is érdeklődve figyelt. Ezek szerint ezt a történetet még nem hallota.-Szóval mint már említettem kb. egy évvel ezelőtt kezdődött és a mai napig tart...Az erdőben vadásztam, vagyis hogy már visszafelé jöttem, amikor megpillantottam egy lányt a földön, ájult volt...vagy halott. Az egész testét harapásnyomok és karcolások borították. Odamentem hozzá, nem tudtam megállni, hogy bele ne kóstoljak a vérébe. Ahogy a meleg folyadékot kortyoltam keserű íz szökött a számba. kihúztam a belőle a fogaimat és kiköptem a vért.
A csajnak-aki mellesleg gyönyörű volt-nem ember illata volt és a vére íze is olyant volt mint egy...farkasnak...De nem undorodtam tőle, nem hagytam ott és nem öltem meg. Ott maradtam vele.

Visszaemlékezés 

-Zayn szemszöge-

Egy fa tövében ültem közvetlen a lány mellett, és azon gondolkoztam, hogy vajon hogy szerezhettet ilyen csúnya sebeket. Lehet hogy összekapott egy másik farkassal és verekedni kezdtek, abból ítélve hogy itt fekszik eszméletlenül ő vesztett. Megfigyeltem az arcát, a szeme csukva volt. Gyönyörű. Egyszerűen nem értem saját magam..itt ülök egy farkas lánnyal....nem gondoltam inkább erre. Beletúrtam szökésbarna hajába, ami tele volt levelekkel. Onnan az arcára vezettem a kezemet. Egész közel hajoltam hozzá. nem is tudom milyen szándékból. Vagyis...meg akartam csókolni...De elkezdte lassan kinyitni a szemét én pedig gyorsan le akartam venni a kezemet az arcáról, de megfogta, és a keze éríntésétől azt hittem megőrülök...sóhajtottam egy nagyot és mélyen kék szemébe néztem.

 -Nem kell félned tőllem, Zayn Malik vagyok.-suttogtam miközben megérintettem egy sebet a vállán, mire felszisszent. Ajkai elváltak egymástól, mosdani akart valamit, de csak nyelt egyet. Jeges tekintetét az enyémbe fúrta. Belülről megborzongtam a pillantásától.

-Te..egy vámpír vagy.. -mondta nehezen és halkan

-Nem bántalak..-néztem rá a lehető legmegnyugtatóbban, nem akartam hogy elmenjen.-Mi a neved?

-Ashley...de most mennem kell...-próbált felállni, de a fájdalomtól visszapuffant a földre. Felemeltem a karomba, ő pedig átkulcsolta a nyakam. AZ egész testemet forróság öntötte el. Mi ez? Mi van velem? Ez a lány...teljesen megbabonáz... Ő is valami ilyesmit érezhettett mert a lélegzete egyre szaporábbá és szaggatottábbá vált.

-A farkasfalkával laksz?-Kérdeztem ő pedig bólintott. Futás közben nem vettem le a szememet rólam, amikor észrevette hogy nézem kicsit elpirult.

-Nem láthatnak meg itt..be tudsz meni?-kéredztem tőlle.

-Persze. vagyis megpróbálok...-mondta kicsit bizoytalanul. Mire lettettem és kicsit nehézkesen elindult befelé . Mosolyogva néztem utána. Megfordult és ő is elmosolyodott. Ekkor értettem meg mindent, ami bennem kezdődött. 

Visszaemlékezés vége 

-Louis szemszöge-

-Aztán később, amikor vadásztam és az erdő közelében volt mindig megkerestem és úgy tettem mintha véletlen futottunk össze, pedig direkt kerestem a társaságát. Rengeteget beszélgettünk és elég sokat megtudtunk egymásról, viszont egyik nap megtettem azt amit már az eleje óta akartam. Ez az első találkozásunk után két-három hete történhetett.-mesélt tovább Zayn.

Visszaemlékezés
-Zayn szemszöge-

Megint vadászat után Ashley-t kerestem. Meg is találtam nemsokára. El akarom végre mondani neki hogy szeretem! Már százszor megfogalmaztam, hogy mit fogok neki mondani, de ahogy odaértem hozzá, ahogy aranyosan köszönt és a szemembe nézve elkomolyodott nem tudtam semmit mondani. Csak néztük egymást, néztük hosszan... Meg tudod tenni! Mondta egy hang a fejemben és közelebb hajoltam hozzá.

- Zayn...nem lehet...-tolt el magától gyengén. A szemébe néztem, aztán pedig le a földre, hogy ne lássa a szememben a könnycseppet.

-Ashley..tudom hogy te is akarod...-mondtam újra a szemébe nézve. Ő csak nézett rám. Félt ,de láttam a szemében a vágyat. Nem bírtam tovább. Megcsókoltam. Ajkaink lassan forrtak össze, én pedig megfogtam a derekát és egész közel húztam magamhoz. Kezeit átfonta a nyakam körül és visszacsókolt. Óvatosan megszakította a csókunkat, addig hogy mondjon valamit.

-Szeretlek...-mondta suttogva én pedig elmosolyodtam, miközben az arcát kezdtem simogatni.  Mégegyszer magamhoz húztam és megcsókoltam, és aztán mégegyszer, és mégegyszer. Amikor ténylegesen elváltunk egymástól Ashleynek egy könnyfutott végig az arcán. Örömkönny volt. Fejét a nyakamba fúrta én pedig átöleltem. Ő az enyém volt én pedig az övé. És ez azóta sincs másképp.

Visszaemlékezés vége 

-Louis szemszöge-

-Azóta csak egyszer voltam megint felfőtlenül boldog...-sóhajtott Zayn, mire Harry elmosolyodott.

-Mi?-kérdeztem, mert úgy tűnt hogy csak én és Emily nem tud a dologról.

-Semmi...-legyintett Zayn és a gondolataiba merült.

-De Loui, ugye meg tudod érteni?-kérdezte aggódva és a válaszomtól félve.

-ööö..-túrtam a hajamba- megértem..de hát farkasok? Niall és Liam ha megtudják..tudjátok...-

Emily megrezzent, mire Harry melléült és átkarolta.

- En, nem maradhatsz itt sokáig, haza kell menned.-törtem meg a csendet Harry hangja. Emily elindult az erdőben, Harry pedig elkísérte.

-Zayn szemszöge-

Hát elmondtam...

Liamet nem ilyennek ismertem..olyan furcsa lett. Mindig nyugodt, de most ordított, fenyegetődzött...nem tudom mi lesz. Tele vagyok kétségekkel... Leroskadtam a kanapéra Loui mellé.

- És mikor ismerhetjük meg a híres Ashley-t?- kérdezte Loui és elnevette magát.

Ezek szerint legalább Loui nem annyira ellenzi ezt az egészet, mint gondoltam. Ennek örülök, de most nagyon félek. Félek Liaméktől, félek attól hogy Ashley-vel szétválasztanak minket és legjobban atól félek hogy...megölik őket...

-Először had csillapodjanak a kedélyek, de utána ígérem bemutatom nektek.- mondtam komolyan, majd ahogy Loui-ra néztem elmosolyodtam. Láttam hogy elgondolkozott. Kimentem a konyhába és előkaptam a hűtőből egy kórházas vértasakot, majd elkezdtem lassan kortyolni. Odamentem a hátsó ajtóhoz és az erdőt bámultam. Nem tudom meddig állhattam így, de Loui már mögöttem állt.

-Zayn, kérdezhetek valamit...?-kérdezte bátortalanul.

Még egy ideig álltam ott, aztán nehézkesen megszólaltam.

-Na ki vele.-sóhajtottam.

-Te tényleg szereted azt a lányt és egyáltalán nem zavar hogyő egy farkas?-kérdezte Loui. Pontosan tudtam hova akar kilyukadni.

-Tudod Loui, lehet hogy ő egy farkas, de ha valakit igazán szeretsz akkor nem érdekel, hogy kicsida és micsoda, csak az hogy ő az a személy, aki nélkül nem tudnál létezni, olyan mintha a másik feled lenne. És tudod néha már fel se tűnik, hogy ő egy farkas. Ha szereted Emily-t akkor nem szabad hogy ez a kis dolog tönkre tegyen mindent.-mondtam, majd elindultam fel a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és levágtam magam az ágyra és becsuktam a szemem.

      

8. Fejezet: Bonyodalmak

Előszó: Itt is lennénk az új résszel, most hétvégén nem mentem apukámhoz se sehova úgyhogy volt időm, talán majd a 9.-ediket is el kezdem begépelni :) Már elég sok fejezet meg van papíron, már alig várom hogy mit fogtok szólni az egyik fejezet fordulatához :) Jó olvasás és ezer puszi:

Az Írók

-Harry szemszöge-

-Srácok valamit el kell mondnom nektek…kérlek ne legyetek dühösek…de..de…szóval Emily farkas.

Láttam, hogy ledöbbentek és Liam arcán láttam a gyűlöletet is. Nem tudom hogy mit fog  csinálni de a nyugodtság eltűnt az arcáról és egész lényében izzott a dühtől.

Louis még mindig döbbenten állt, Zayn pedig azon gondolkodott hogy mit is kéne mondania…de a farkasos dologról kicsit elkalandoztak a gondolatai Ashley felé, amin mosolyognom kellett. EZt ő is észrevette és elpirult. Louis kezdett visszatérni közénk de még mindig nem értett semmit. Liam szólalt meg elsőként:

-Harry te normális vagy, behoztál a házba egy kor…farkast?!-esett nekem.

-Mégis mit kellett volna tennem, hagytam volna ott egyedül az erdőben? Ő még mindig az az Emily akit eddig volt, nem változott meg, ne felejtsd meg Liam!- mondtam neki mostmár én is dühösen. Tudtam hogy Liam nem fogja díjazni, ha ezt megtudja, de  ez azért túlzás, nem lett semmi baja tőle se neki, se senkinek úgyhogy leállhatna…

-Nem felejtem el, de te erre behoztad egy vámpírokkal teli házba, gratula Styles! Legközelebb hozdd haza az egész falkát! Számomra így már nem ugyanaz a lány hanem egy rühes farkas, akit kedvem támadt kinyírni! Örülj neki hogy nem vagyok egy szörnyeteg, és a drágalátos farkasod megúszta, de ha megtudom hogy bármelyikőtök szóba mer állni farkasokkal, netán találkozgatnak, azt megölöm! És a farkast is! És ez nem csak Harryre vonatkozik hanem mindenkire! Megértettétek?!-ordította Liam vöröslő szemmel, és nem csak bennem hanem Zayn-ben is felment a pumpa, de ő türtőztette magát.

-Ezt nem kellett volna…-mondtam és ököllel behúztam neki egyet. Újra lendítettem a karom, de Liam kitért az ütés elől és a földre taszított a kezemet kicsavarva szorította földhöz, az térdét pedig a gyomromba fúrta.

-Harold Edward Styles, te nem fogsz itt engem pofozgatni, értve vagyok?!

-Nem fogod megmondani hogy mit csinálok! És jobb lesz ha békén hagyod Emily-t-válaszoltam neki vissza.

-De igen, mert amíg ebben a házban élsz én parancsolok neked! Azt meg majd meg látom hogy békén hagyom vagy megölöm.-mondta fölényesen majd felállt és elindult a konyha felé. 

Régen olyan jóban voltunk, mintha testvérek lennénk…bár akkor is voltak nézeteltéréseink, de nem ilyenek…de az már a múlt.

Épp felé akartam venni az irányt amikor a szemem sarkából megláttam, hogy Emily magához tért. Ezt pechemre Liam is észrevette és 360 fokos fordulattal felé vette az irányt.

De én elé ugrottam, megakadályozva hogy bántani tudja. Zayn rögtön követte a példámat Loui pedig kis habozás után. Így már hárman vettük körbe. Liam belátta hogy hármunk ellen nincs mit tennie, ezért inkább feladta és elrohant.

Mikor megfordultam láttam hogy a szerelmem sír, egyből odahajoltam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

-Nyugodj meg nincs semmi baj.-vigasztaltam, miközben letöröltem a könnyeit.

-Em, mi nem fogjuk hagyni hogy bárki is bántson téged.-mondta neki Zayn és kedvesen rámosolygott.

-Ha kell az életünk árán is megvédünk…csak kérlek, ne sírj…-kérlelte Loui és kezével végigsimította az arcát, ami eléggé idegesített, de persze nagyon jól esett hogy ők mellettem állnak.

-Honnan tudja Liam, hogy farkas vagyok?-tette fel a kérdést Emily bátortalanul.

-Harrytől!-újságolta Loui.

-Fogd be!-mondtam neki

-Mért fogjam be, hiszen ez csak is kizárólag miattad van!-kiabált Louis.

-Tényleg miattam?! Ki hazudott mindenkinek? És mégis ki gázolt bele mindenki életébe jogtalanul?! Mert én nem az biztos!

-Hát képzeld egy vámpír is követhet el hibákat és…!

-Hagyjátok már abba!-szólt ránk Emily.

-Srácok Emily-nek igaza van, az most nem megoldás ha veszekedtek…viszont öhm…-túrt bele a hajába- semmi hagyjuk..-

Pontosan tudom hogy mit akart tudni be félt Loui reakciójától. De most mindegy, jobb lesz ha elmondja. Segíteni fogok nekik, ennek az egésznek nincs már értelme amit csinálnak…

-Zayn, itt az ideje hogy elmondd az igazat. -mondtam neki határozottan.

-Remélem, nem lesz belőle nagyobb baj…-tette hozzá Loui halkan, mi pedig Zaynnel egymásra néztünk.

-De Harry, én még erre nem állok készen és szerintem Ő sem…- mondta Zayn aggódva. Igaza van, nem tudhatjuk hogy Loui miként reagálna, de most az egyszer muszály lesz kockáztatnunk…Tudom hogy Zayn nem sokáig bírja így hogy alig látják egymást és ezt a titkolózást…

Én mellette állok.

-Muszály lesz, és neki nem lesz semmi baja. Igérem! Vigyázok rá, ahogy te is Emily-re, amikor szükségem volt rá.-győzködtem.

-Jó…-mondta még mindig bizonytalanul.-de Loui igérd meg hogy nem mondassz el semmit Liamnem és Niallnek! Ez nagyon fontos nekem…

-Megigérem, csak mondd már.-mondta Louis izgatottan.

-Hát tudjátok minden egy évvel ezelőtt kezdődött...

7/II.Fejezet: Legalább te itt vagy nekem

Előszó: Itt a rész, bár kicsit késtem, ne haragudjatok! Visszajelzéseket léccccííí!

Puszi:

Az Írók

-Harry szemszöge-

-Szeretlek...szeretlek Emily.-suttogtam a fülébe.- Nagyon késő van, gyere hazakisérlek.

-Hazz, én nem akarok most hazamenni, mert anyáék tuti, hogy nem hagynának békén én pedig nem akarok most velük találkozni...Itt maradok inkább az erdőben. De ha akarsz te nyugodtam hazamehetsz.- mondta és újra egy könnycsepp szökött a szemébe. Gyorsan letöröltem. Hogy hiheti azt hogy majd itthagyom?

-Persze, megértelek, de eszedbe ne jusson itt maradni! Gyere velem haza, biztos a fiúk is örülnek majd neked.

-Köszönöm, de nem akarok Loui-val találkozni...

-Nem is kell, a szobámban fogsz aludni, persze csak ha nincs ellenedre...

-Nem, dehogy van ellenemre!-ugrott a karjaimba, én pedig elmosolyodtam. Közben mindkettem csurom vizesek voltunk már, de az eső lassan kezdett elálni.

-Gyere, akkor induljunk!- fogtam meg először a kezét aztán inkább fölkaptam és rohanni kezdtem vele. Miközben az erdőt szeltük át csak őt figyeltem. Élvezte a sebességet, aztán észrevette, hogy nézem és ő is felnézett rám. Elmosolyodtam, és ez az ő arcára is mosolyt csalt. Végre boldognak látom! Én teszem boldoggá. Ez felűlmúlhatatlan érzés...

Amikor a házhoz értünk lelassítottam. Lettetem Emily-t és előre mentem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, beléptünk én pedig megnéztem hogy van-e valaki a nappaliban, pechem van Loui és Niall a kanapén ülnek és bámulják a TV-t. Talán be tudunk úgy osonni hogy nem vesznek észre, vagy legalábbis nem tűnik fel nekik hogy nem egyedül vagyok. Intettem Em-nek hogy kövessen. Először jól haladtunk, de Niall kiszúrt minket a lépcsőnél, innen már nem volt gondunk arra, hogy csöndben kell lennünk.

-Mivan máris idehoztad a csajt...kitalálom ágyba akarod vinni ugye?! Mint mindenki mást akit idehoztál...

Emily rám pillantott aztán a földre nézett. Most mit mondjak neki? Niall mondatának második fele igaz volt...Eddig tényleg így volt. De Emily más...teljesen más...

-Hogy kit akarok ágyba vinni, egyébként meg semmi közöd hozzá Niall!- válaszoltam Niallnek.

-Szivi jobb lesz ha vigyázol magadra.-vigyorgott Emilyre mire előtte termettem és fojtogati kezdtem.

-HAGYD ŐT BÉKÉN!!!-ordítottam rá.

Hirtelen Liam és Zayn jelent meg a lépcsőnél. Zayn Emily-hez lépett és megölelte aki az arcát a pólójába temette. Niall hihasználta az alkalmat hogy Emily-re figyelek és a földre taszított.

-Zayn szemszöge-

Harry kiabálására ébredtem,kiléptem a folyósora és Liammel találtam magam szembe,egymásra néztünk majd vámpír sebeséggel rohantunk a földszintre. Harry Niallt folytogatta, Emily a lépcső aljánál állt, oda mentem hozzá és átöleltem az árcát a mellkasomba fúrta és sírni kezdet,a kezemet a hajába tettem és simogatni kezdtem. Niall és Harry szemei rubint vörös színben játszottak, Niallből mély morgás tört fel.Louis felállt a kanapéról,oda jött és kínozni kezdte őket.
-Louis hagyd abba!-szólt rá Liam.
Em megrezzent a karjaim között,állánál fogva felemeltem a fejét és a szemébe néztem nem a szokásosan csillogót szemébe egyszerre láttam a félelmet és a fájdalmat. Liam-re néztem aki félelmetesen nézet Louis-ra ezért Louis abba hagyta a fiúk kínzását.Majd Liam kivitte Louist a konyhába.Én pedig lerángattam Niall-t Harry-ről aztán felsegítettem Harry-t míg Niall Em-hez lépet és belé mélyesztette fogait mire észbe kaptunk a lány már eszméletlenül feküdt a padlón.
-Mit csináltál te szörnyeteg?!-ordította Harry és szaladt volna Niall után de Niall-nek hűlt helye se volt.
-Haver hagyd, inkább foglalkozzunk Emily-vel. - Kaptam el Harry kezét.
-Oké, de mit csináljunk, nagyon sok vért veszített?!
Ekkor Liam és Loui sétált be a előszobába.
-Mi történt?-Kérdezte Liam, a körülményekhez képest nyugodtan.
Furcsa, de ő majdnem mindig nyugodt tud maradni.
-Az az idióta, rohadék állat, megharapta Emily-t!-mondta Harry idegesen.
-Jó. Nyugodjunk meg és gondolkodjunk tiszta fejjel.-mondta Liam, a tiszta szót direkt nyomatékosan.
-Talán adhatnánk neki az egyik vértasakból vért…-vetette föl az ötletet Loui.
-Nem lehet…mert…áh…mindegy…-mondta Harry majd Emily-t óvatosan a kanapéra helyezte. Leült mellé és a haját kezdte simogatni.
-Harry, mond már hogy mit akartál mondani!-förmedt rá Harry-re Loui.
-Loui, a kiabálás most nem old meg semmit.-próbáltam én is nyufodt maradni.
-Srácok valamit el kell mondanom nektek….kérlek ne legyetek dühösek, mert én is csak ma tudtam meg de…de…szóval Emily farkas...

7./I. Fejezet: Legalább te itt vagy nekem

Előszó: Itt is van az új rész! A következő is nemsokára jön! :) Imádlak titeket, akkor is ha nem sok visszajelzést látok rögtön, de láttam hogy az előző fejezeteket +1-eztétek, többen is majdnem mindet és a pipákat is köszönöm! Tényleg imádlak titeket, de ha van egy kis időtök, legalább annyit írjatok kommentben, hogy elolvastátok és tetszet/nem tetszett. Köszi! :) Jó kedvem van! :)

Puszi:

Az írók

-Emily szemszöge-

Hazaérve bevágtam magam mögött, naná hogy anyáék meghallották és odajöttek.

-Emily, szívem kérlek ülj le a kanapéra, beszélnünk kell veled.- mondta anya és furcsa zavart véltem felfedezni a tekintetében.

-De nekem nincs kedvem beszélgetni.-jelentettem ki inkább tárgyilagosan, mint dühösen.

-Kislányom kérlek hallgass meg minket!-kezdte apa, emelve a hangsúlyán.

-Jól van…ki vele, mit akartok?

Talán az a bajuk hogy mostanában sokat mászkálok az erdőbe, és nem nagyon vagyok itthon…De hát már nem vagyok kisgyerek! Ezt csak felfogták már…

-Nem is tudom hogy hogyan kezdjek neki…-folytatta most anya a kezét tördelve.-tudod úgy tartják, hogy léteznek vámpírok és farkasok. Persze sokan csak azt hiszik, hogy ezek a lények csak legendák, de valaki teljesen biztos a létezésükben…

Itt csönd következett. Vajon anyáék tudnak Harryékről? Vagy mért beszélnek itt nekem vámpírokról meg farkasokról…?

Most apa nyitotta szólásra a száját:

-Tudod a vámpírok nagyon gonosz lények, embereket ölnek, a vérüket ontják…- (apa nem is sejti hogy én ezt mennyire jól tudom… gondoltam, és eszembe jutott egy könyv amit régebben olvastam a farkasok és a vámpírok harcairól…akkor még nem gondoltam hogy ez egy élő legenda…) - a farkasok viszont védelmező fenséges lények…

-Hova akarsz ezzel kilyukadni?!- szakítottam félbe apát idegesen.

-Kicsim a mi őseink farkasok így mi is azok vagyunk…te is és a bátyád is.-mondta anya.

-Tyler tud erről?-kérdeztem, de már minél messzebbre akartam rohanni el innen…

-Igen, amióta tud beszélni.

Ez már sok volt.

Kirohantam a házból futottam, messze minél messzebb…

Nem lehetek farkas! Nem ez képtelenség!

Ha eddig bármi esélyem is lett volna Harrynél, akkor mostmár minden szertefoszlott….mint egy rossz álom…Fel akarok ébredni!

De ez nem történt meg…

Az eső eleredt és én fáztam.

-Harry szemszöge-

Nem tudtam aludni, valami nyugtalanított. Úgy gondoltam kimegyek az erdőbe sétálni addig se gondolok Niall gonosz tervére. Az erdőn keresztülsuhanva csak Emilyre gondoltam. Vágytam rá hogy itt legyen velem és ajkai az enyémre találjanak. Nem Harry, ezt nem lehet! De vajon milyen lehet megcsókolni? Na jól van most már tényleg le kéne állnom! Akkor is jó lehet vele csókolózni…Mint ahogy azon a napon amikor találkoztunk…Nem nem szabad! vagy mégis…Na jó gratulálok Harry jelnleg magaddal vitatkozol, igazán nagy elmére vall...

Futás közben arra lettem figyelmes, hogy valaki sír. Mentem a hangután. A sötétből egy női alakot láttam kirajzolódni. Rögtön megismertem. Ezer közül is felismerném. Emily. Emily volt az és sírt egy fa tövében ülve, arcát a kezeibe temetve. Oda mentem hozzá és átkaroltam. Megrezzent, nagyon megijedt. Lassan fölnézett rám és könnyes arcát a vállamba fúrta.

-Na, ne sírj!-próbáltam vígasztalni, nem sok sikerrel. Mért sír ilyen keservesen? Talán a délutáni dolog miatt?

-Em, mi a baj? Én csináltam valamit?

-Dehogyis...-zokogott a nyakamba.

-Akkor jó, de mi bánt?-kérdeztem, mire Emily eltávolodott tőllem és a szemembe nézett. Letöröltem az arcáról a könnyseppeket, mire ajkát bizonytalanul szóra nyitotta.

- Harry- kezdte, még mindig bizonytalanul de egyre jobban fölbátorodott a mondandójára.- Tudom hogy még csak pár napja találkoztunk, de amikor megláttalak és amikor elmondtad hogy ki is vagy valójában én féltem, de...de valami vonzott hozzád, vágytam az érintésedre, ahogy most is...Harry én szeretlek...Eddig azt gondoltam hogy akár esélyem is lehet, de most...most hogy kiderült én egy farkas vagyok...Csak akartam hogy tudd...remélem boldog leszel!- 

Most felált és elindult. Megfogtam akarját és mélyen a szemébe fúrtam tekintetemet. 

Annyi mindent akartam mondani...hogy én is ugyanezt érzem...hogy nem zavar hogy farkas...hogy szeretem...

Lassan közeledtem hozzá. Lassan. Ajkaink vadul forrtak össze, kezemet az eső áztatta hajába vezettem. Ez a csók most más volt. Nem olyan mint amikor először találkoztunk. Akkor az csak a büszkeségem fitogtatása volt. Ez most más, teljesen más. Pihegve vált el tőllem, aztán szorosan megölelt.

-Szeretlek...szeretlek Emily...-suttogtam a fülébe.

6. Fejezet: Én a tiéd, és te az enyém....örökre

Előszó: itt is van a következő rész, nem lettt valam hoszzú, de a következő részek remélhetőleg nem lesznek ilyen rövidek! Köszönöm azoknak akik feliratkoztak, bár nem nagy szám, de még gyarapodhat! Kommentet írni nem jár halálbüntetéssel! ha tudtok légyszi írjatok! 

Puszi:

Az Írók

-Ashley szemszöge-

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy leestem az ágyról. Jobb karomhoz kaptam és csak ekkor vettem észre, hogy tulajdonképpen semmi nincs rajtam...

Bal kezemmel megtámaszkodtam az ágyon és fölnéztem. Zayn szuszogott fenn, az alsótestét hanyagul takarta a vékony takaró, haja pedig kócosan lógott a szemébe.

Minden szembe jutott ami történt. testemet félelem töltötte el, de ahogy visszagondoltam rá minden kétségem eltűnt. Szeretem őt és ő is engem, semmi nem álhat közénk.

De mi van ha valaki látott  vagy hallott minket?

Felvettem a földről a narancssárga törölközőt és magamra tekertem. Zayn mellé ültem. haját kisöpörtem a szeméből és a kezemet végigsimítottam borostás arcán, mire lassan kinyitotta a szemét. Elmosolyodott aztán magához húzott és megcsókolt.

-Zayn, el kell menned...-suttogtam, kezemett mellkasára vezetve.

-Tudom, de olyan nehéz most itthagyni téged...-döntötte a homlokát az enyémnek. Aztán lassan felált és felöltözött. Az arcomat egy könnycsepp áztatta végig, amit Zayn is észrevett. 

-Ne sírj! Nincs rá okod..-törölte le az arcomat ujjával.

-Csak, most megint elmész és ki tudja mikor láthatlak viszont...nélküled nem vagyok teljes...-bújtam hozzá, ő pedig szorosan átölelt.

-Gondolj arra hogy gondolok rád. Nagyon szeretlek Ashley és köszönöm hogy vagy nekem.- ezek voltak az utolsó szavai, aztán egy másodperc alatt kinn termett az erdőben.

-Zayn szemszöge-

Miközben a ház felé futottam újra lejátszódott bennem minden csók és érintés.Htalmas mosollyal az arcomon szeltem át az erdőt. De gyorsan lefagyott az a rcomról ez a mosoly. Egy dologgal nem számoltam....A többiekkel.

A házban sötét volt, a nappalit a Tv gyér fénye világította meg. A kanapén Niall bámulta a készüléket.

-Zayn, te mégis hol voltál eddig?!-kérdezte szmrehányóan.

-Pont nem rád tartozik!

Na már csak ez hiányzott, nem is láthatom Ashley-t még egy ideig, mert Niall tuti követni fog ha elmegyek...

Föltrappoltam a lépcsőn és bevágtam magam mögött a szobaajtón. ledobtam magam az ágyra és végre egyedül lehettem. Csak én és az emlékek.

de nem volt túl sok nyugalmam. A kilincs kattanása után valaki belépett a szobába. Amikor Harry alakját láttam kirajzolódni a szotét szobában megkönnyebbültem.

-Szia Hazz, azt hittem már hogy Liam, vagy Niall jött utánam...- sóhajtottam mire Harry felnevetett.

-Gondolom nem kell megkérdeznem hogy hol voltál...- mondta, mire én csak mosolyogva nyugtáztam, hogy nem nem kell megkérdeznie...

-És azt se hogy mit csináltatok...-vigyorgott gonoszul egy kis csendután.

-Hé! Ezt meg honnan tudod?!-hökkentem meg, de persze...Harry gondolatolvasó...

-Az én társaságomban jobb ha figyelsz, hogy mire gondolsz!- nevetett én pedig megráztam a fejem.

-Ajj már Harry...Szálj ki a fejemből!-szóltam rá, mert nem tudtam nem Ashley-re gondolni.

-Jól van...visszamegyek a szobámba!-indult az ajtó felé nevetve.

-Jól teszed!-kiáltottam utána, aztán egy sóhaj keretében visszadőltem az ágyra és bámultam tovább a plafont, magam újra átadva az emlékeknek.

5/I-II. fejezet: Titkok...és kérdések!

Előszó:
Itt van a másokdik fele a résznek, mert az előzőben kicsit furcsán rakta föl, ezt a részt rejtve úgyhogy fölteszem még egyszer! :) Aki nem találta meg annak jó olvasást, és remélem tetszett az 1. fele is és ez is!

Puszi:

Az Írók

5/ II. Fejezet

-Zayn szemszöge-

-…..Harrynek nem kéne szólni?!

-Vadászik…-mondtam. A vadászásról eszembe jutott  Ashley és az hogy talán SOHA nem lehetünk igazán együtt , mindig titkolóznunk kell majd. Biztos minden könnyebb lenne ha emberek lennénk…valószínűleg hazavinném bemutatni a szüleimnek és mikor már tényleg komolyan gondolnám hogy vele szeretném leélni az egész életemet, akkor elmennék a szüleihez megkérném tőlük a lányuk kezét és miután összeházasodtunk családot alapítanánk és boldog házasságban élnénk. Látnánk ahogy a gyerekeink felnőnek ők is családot alapítanak, az unokáink is felnőnének közben megöregednénk és mikor itt van az ideje eltávoznánk….de ez soha nem fog megtörténni nem lesznek gyerekeink és még csak nem is öregszünk….

BÁRCSAK EMBEREK LEHETNÉNK!

-Megvárom.- jelentette ki Emily. Neki olyan jó hogy ember és bármit megtehet, nem kell attól félnie hogy valaki olyanba szeret bele akibe nem szabadna....

-Nem hinném hogy jó ötlet lenne..-mondta Liam gondterhelten.

-Nem érdekel, úgyse bánthat mert ti itt vagytok...

-Em, szerintem Liam nem arra gondolt hogy Haryy bántana csak...-kezem ökölbe szorult és nyeltem egyet. Nem mondhatom el neki hogy Niall meg akarja ölni. Így is fél tőlünk....hát még ha ezt megtudná...Jobb ha még nem tud semmit...egyenlőre...

-Akkor mire?-kérdezte izgatottan. Éreztem a vállamon a tekintetét, de nem tudtam visszanézni rá. Ha megtudja ezt az egészet pánikba esne és ahogy Niall-t ismerem aljasan ezt az alkalmat ragadná meg hogy megölje és mi már nem tudnánk megvédeni.

És ha Liam meg a többiek megtudnák hogy egy FARKAS-sal járok?

Talán akkor is ezt akarná Niall?! Csak egy rossz pillanat...csak egy kevésbé körültekintő találkozás...

Niall azt is a fejébe venné hogy végez Ash-sel...NEM ezt végképp nem fogom hagyni, ameddig csak lehet titkolóznunk kell, nem akarom hogy harcok dúljanak újra a farkasok és a vámpírok között.

De nem akarom hogy elszakítsanak Ashley-től,ha tehetném minden pillanatot vele töltenék.

Emily-vel elindultunk a házuk felé. Úgy éreztem sohasem érünk ki ilyen tempóval az erdőből...Felvettem a kezeimbe és rohannni kezdtem, Em is élvezte a sebességet.

Adrenallinnal feltöltődve szeltem át az erdőt és léptem ki London utcáira. 

Nemsokára feltűnt Emilyék sárga háza takaros kis kerttel.

-Szia Emily, vigyázz magadra!- köszöntem el, miután letettem.

-Te is Zayn!-mosolygott.

-Nekem nincs mitől tartanom...-feleltem, pedig nagyon is volt... Ashley. És az a vágy ami most már teljesen tiszta a fejemben hogy mit akarok...de nem lehet...

Az ajtó csapódása zökkentett ki a gondolataimból.

Visszarohantam az erdőbe. Mentem amerre a lábam vitt, bár az eszem tudta hogy nem lehet, de akarom. Akarom őt.

Kis házának hátsó ablaka nyitva volt. Egy laza mozdulattal beugrottam.

A kis szobát Ashley parfümjének illata lengte be.

Ahogy hallottam ő a fürdőben volt, megvárom.

Minden kétségem eltűnt amikor megláttam őt. Kibontotta gyönyörű aranybarna haját és felém szaladt.

-Hogy kerülsz te ide?-kérdezte meglepődötten, de boldogan.

-Látni akartalak...-feleltem és karjaimba zártam.

5./I-II. fejezet: Titkok...és kérdések!

Előszó: ne haragudjatok a tényleg rengeteg ( több mint két hónap! :( ) késésért, de itt van a rész és mostmár tudjuk sűrűbben hozni a részeket. nem dumálok sokat remélem tetszik!

Puszi:

Az  Írók

5/ I. Fejezet

-Emily szemszöge-

Csak ültem a kanapén és bámultam a földet. Nem tudtam kiverni a fejemből Louis szavait. Vajon tényleg szeret,de ha nem akkor miért mondta azt? Tényleg ő hozott volna haza, miután majdnem megölt? Ez így nem logikus..... és egyántalán honnan tudta,hogy hol lakom és miért beszélgetett a bátyámmal, ezt nem értem! Én nem érzek iránta semmit, én Harry-t szeretem  nem mást csak is Harry-t és ezen nem tud senki vagy semmi változtatni,nem érdekel,hogy vámpír hiszen ha meg akart volna ölni akkor már megtette volna....gondolom. Vagy talán csak a legmegfelelőbb pillanatra várna,hogy mikor haraphatja át a torkomat és szívhatja ki a véremet az utolsó cseppjéig?! De ő nem ilyen,tudom hogy legbelül igenis van szíve és tudd igazán szeretni,a félelmetes és titokzatos külső csak álca,hogy mindenkit  elijesszen maga mellől,de én nem félek tőlle! Asszem.

Harry már biztosan tudd mindent,de épp ezért kell vele megbeszélnem a dolgokat! Írtam egy cetlit anyáéknak: " Elmentem, ne keressetek! "

Elindultam az erdőbe, ösztönösen mentem a srácok háza felé. Nem tudom hol lehetnek, talán vadásznak vagy otthon vannak...vagy....nem ebbe bele sem merek gondolni. Igazából fogalmam sincs hogy mit mondjak nekik, mi van ha még Harry nem is tudja mi történt kint az erdőben és én elszólom magam, akkor Harry megölné Louist, vagy bármi történhetne...és ez mind miattam lenne, azt nem tudnám elviselni...De akkor hogyan kezdjek hozzá? Azt se mondhatom el hogy Loui mit mondott nekem, mert akkor szintén ez lehetne...Fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom vagy mondanom!

A srácok házát megpillantva elfogott a félelem, Emlékeztem mindenre ami tegnap történt mikor Harry rámtalált az erdőben és elmondta hogy vámpír, magam előtt láttam újra Loui vörös szemeit, amikor arra készül hogy belém mélyessze félelmetes hegyes szemfogait.

Az ajtóhoz lééptem, vettem egy mély lélegzetet és lassan lenyomtam a kilincset. Beléptem az előszobába ésbecsuktam magam mögött az ajtót, tettem még pár lépést beljebb a házban. Az eddig biztonságot nyújtó ház most olyan volt mintha egy bérgyilkos házába léptem volna be és arra várnék hogy mikor szúrnak belém egy kést hátulról.

Valaki hátúlról megérintette a vállamat, én pedig az iedségtől felsikítottam. MIkor megfordultam és láttam hogy csak Zayn az megölelte, és újra biztonságban éreztem magam.

-Nyugi Em, nem akartalak bántani..

Megfogtam az állam és felemelte a fejemet hogy nézzek rá. Az arcom nedves volt a könnyektől, Zayn letörölte őket.

-Na, ne sírj, inkább mondd el hogy hogyan kerülsz ide.

-Jó elmondom...Láttad Louist?

- Igen, de bárcsak ne láttam volna...Hogy csókolhattad meg?

-Tessék? én nem csókolóztam vele! ő mondta nekem azt hogy szeret, miközben azt hitte hogy még mindig ájultam fekszem az ágyon..Csak azt nem értem hogy mért akart megölni, ha utána meg haza vitt...

- De nem ő vitt haza, hanem én! Hogy mit mondott neked??

És egyáltalán honnan veszed hogy ő vitt haza?

Nekünk azt mondta hogy, csókolóztatok..és élvezted (?). Mondj el mindent ami történt!

Zayn elindult a nappaliba én pedig követtem. Leültünk a kanapéra de csak csondben néztük az üvegasztalt.. A csöndet Liam törte meg, ki éppen akkor ért haza a vaászatból.

-Sziasztok! Emily te mit keresel itt? nem kéne itt lenned!

felemeltem a tekintetem Liamre aki így észre vette hogy sírok.

-valami rosszat mondtam?vagy Zayn csinált valamit? Zayn mit csináltál megint?!-förmedt rá Zaynre

-Honnan veszed hogy én csináltam valamit?!

-Mért talán én?!

-Haggyátok abba!- szóltam rájuk- Nem Zayn hibája, ő csak segíteni próbált..Loui tehet mindenről miután majdnem megölt! De most mennem kell!- álltam fel de Zayn visszarántott a kanapéra.

-Innen nem mész el, amíg el nem mondtál mindent!

-Oké hogy mit csiált Loui?-kérdezte Liam.

-Te nem is tudsz róla?!

-Nem, miről kéne?

Emmel egymás szavába vágva nagy nehezen elmeséltük Liamnek hogy pontosan mi történt.

-Értem...Harrynek nem kéne szólni?

-Vadászik...-mondta Zayn és elgondolkodott leengedte a karjár ami az enyémet szorította eddig de már nem akartam elmenni.

-Megvárom-jelentettem ki.

-Nem hiném hogy jó ötlet lenne...

-Nem érdekel úgyse bánthat ha ti itt vagytok!

-Em szerintem Liam nem arra célzott hogy bántana...csak...-itt elakadt a mondandójában Zayn és lenézett a földre.

-Akkor mire?-néztem felváltva a két srácra, de mostmár Liam is gondterheleten a földet nézte. Én is lenéztem a földre hátha meglátom hogy mit bámulnak ott. De felesleges volt.

Közben megjött Harry.

-Csá!- köszönt és ment volna fel a szobájába de utána szóltam.

-Harry beszélnünk kéne!

-De nekem nincs kedvem.Pont.-mondta ellenségesen. Megbántottam volna? De hát nem is csináltam semmit...

-HARRY!-szólt rá Zayn én Liam egyszerre-beszélnetek kell, ő nem tehet semmiről, Loui hazudott!

-Mi?! Ne haragudjatok...lépett hozzám, kérlek mondj el mindent!

neki is elmeséltem az egész történetet és Harry arcán őszinte megkönnyebülést láttam, de egyben haragot is, amikor azt is elmondtam hogy Loui szerelmet vallott nekem...

Megöleltem Harryt és nagyon boldog voltam, hogy nem haragszik rám. Szükségem van rá, pedig alig találkoztunk még.

-Srácok haza kéne mennie Emilynek, mielőtt Niall hazaér...-mondta Liam.

-Mért mi van Niallel?!- kérdezte Harry kicsit összezavarodva. De Zayn olyan ajd elmondom pillantást küldött felé.

-De én ne akarok hazamenni!-mondtam határozottan (legalább is szerintem határozott volt...)

-Most nem maradhatsz itt!-mondta Harry-majdZayn hazakisér!

-De...

-Nicsen de!-mondta Harry tényleg határozottan.

-Okay, menjünk Emily!-indult el Zayn az ajtó felé. én még egyszer utoljára mgöleltem Harryt és követtem

-Vigyázz rá Zayn!-kiáltott utána Harry.

-Persze!Én mindig!-mondta zayn és elindultunk

-Szia Em!-köszöntek

-Sziasztok!-mosolyogtam és kiléptünk az erdőből.

Kedves Olvasók!

Tudom hogy ennek nincs sok köze a történethez, de nagyon örülnék neki ha egtennétek nekem azt a szivességet hogy szavaztok rám a Claire's-es pályázaton, itt vannak a linkek:

http://clairesandbff.com/gallery.php?design=c9a987df

http://clairesandbff.com/gallery.php?design=de536537

http://clairesandbff.com/gallery.php?design=d7493504

Nagyon-Nagyon-Nagyon-Nagyon-Nagyon-Nagyon-Nagyon-Nagyon-Nagyon köszönöm!!

Imádlak titeket

Puszi:

Az írok

(azon belül is Timi :) )

Kedves Olvasók!

Nemsokára hozzuk az új részt csak akadt egy kis probléma, de megoldottuk. :)
Igazábl annyi volt hogy már kész volt a rész, de az egész elveszett, aztán meg rossz wifi miatt nem tudtuk megírni csak papírra, már csak be kell gépelni.:)
Ne haragudjatok a rengeteg késésért. Viszont a 6. rész-re nem kell sokat váni mert az is megvan már papíron!

Puszi :

Az írók

4. Fejezet: Bonyolult szerelem

Elősző: Kicsit rövid lett, ne hargudjatok....nem nagyon volt időnk írni,  és nincs ihletem...és most nem is lessz mert most nem vagyok olyan állapotban hogy írjak. De remélem azért tetszeni fog! 

- Harry szemszöge -

MI?! Lou csókolózott Emilyvel? És élvezte? Ez nem lehet…. Végre elmúlt bennem a fájdalom, Louis abbahagyta a kínzást, juhú… Lefagyva bámultam az előttem álló vámpírra, akinek egy gonosz vigyor jelent meg az arcán. Komótósan fölsétált a szobájába. 

Leültem a kanapéra Zayn mellé és bámultam magam elé.

- Mostmár nagyjából tudod hogy én mit érzek…-mondta Zayn szomorúan. 

Kezdtem megérteni a helyzetét… Attól hogy az a lány farkas, még szeretheti…

Mindketten a kikapcsolt TV-t bámultuk.

- Zayn…segíthetek neked…- mondtam, mert hagyta hogy belelássak a gondolataiba, és látom hogy minden gondolata mögött ott van Ashley.

- Hogyan?

- Falazok nektek Liamnél….

- Köszi haver…tudtam ha valakire számíthatok ebben az ügyben egyáltalán akkor az te leszel…- Mondta és megölelt.

Aztán elment "vadászni".

Én csak ültem tovább a kanapén. De legalább Zaynnek segíthettem. És ő egy kicsit boldog lehet.

- Zayn szemszöge -

Ha lenne szívem most valószínűleg veszettül dobogna…de nincs…mindegy…

Az erdőben Ashley illatát követve próbáltam rátalálni. Nemsokára meg is láttam a fenséges fehér farkasomat egy bokornál. Sírt.

Odaléptem hozzá. Végigsimítottam a kezem a hátán, mire rám emelte kék szemeit. Amikor felfogta hogy én vagyok, visszaváltozott emberré. Olyan gyönyörű…

Öleltem és csókoltam…

Leültem oda ahol ő sírt az előbb és az ölembe húztam. Letöröltem a könnyeit.

Feltűrtem a pólóját és az oldalát simogattam. Úgy kivántam őt most mint még soha. Ő is ezt érehette, mert csókunk egyre vadabbá vált. De ezt most nem lehet! 

- Zayn…-nézette a szemembe.

- Tudom hogy mit érzel, én is akarom, de ezt most nem lehet…-mondam.

Szorosan magamhoz öleltem.

- A múltkor…mi volt az…?- kérdezte és a mellkasomnak döntötte a fejét.

- Harry észrevett miket…muszály volt utánamennem mielőtt elmondja Liamnek…-

Ash bólintott.

Még egy ideig beszélgettünk, de nem tehetem meg Harryvel hogy eddig falazzon nekem.

- Mennem kell…-suttogtam a fülébe

- Szeretlek- mondtam és még egyszer utoljára megcsókoltam.

A válaszát nem vártam meg, visszarohantam a házba.

Harrynek tátogtam egy "Köszi!"-t. Ő bólintott.

- Ashley szemszöge -

Miután Zayn elment még sokáig néztem utána. Aztán én is visszaindultam a falkához.

- Hol voltál eddig?- kaptam persze a kérdést a falkavezetőtől.

- Csak sétálgattam az erdőben..- válaszoltam.

- Oké...majd lenne egy feladatod. Lesz egy újonc. Emilynek hívják, ő a lányom,  és egy kicsit foglalkoznod kéne majd vele.- mondta.

Na persze…pont ez hiányzott…

- Jó, majd szólj ha jön.- próbáltam udvarias lenni…

Bementem a szobámba, és jó szokásom szerint bevágtam magam mögött az ajtót. Értelmetlen, de jól esik néha.

Leültem az ágyra. Pont szembe van az ablakkal, az erdőt bámultam.