2014. január 15., szerda

4. Fejezet: Bonyolult szerelem

Elősző: Kicsit rövid lett, ne hargudjatok....nem nagyon volt időnk írni,  és nincs ihletem...és most nem is lessz mert most nem vagyok olyan állapotban hogy írjak. De remélem azért tetszeni fog! 


- Harry szemszöge -

MI?! Lou csókolózott Emilyvel? És élvezte? Ez nem lehet…. Végre elmúlt bennem a fájdalom, Louis abbahagyta a kínzást, juhú… Lefagyva bámultam az előttem álló vámpírra, akinek egy gonosz vigyor jelent meg az arcán. Komótósan fölsétált a szobájába. 
Leültem a kanapéra Zayn mellé és bámultam magam elé.
- Mostmár nagyjából tudod hogy én mit érzek…-mondta Zayn szomorúan. 
Kezdtem megérteni a helyzetét… Attól hogy az a lány farkas, még szeretheti…
Mindketten a kikapcsolt TV-t bámultuk.
- Zayn…segíthetek neked…- mondtam, mert hagyta hogy belelássak a gondolataiba, és látom hogy minden gondolata mögött ott van Ashley.
- Hogyan?
- Falazok nektek Liamnél….
- Köszi haver…tudtam ha valakire számíthatok ebben az ügyben egyáltalán akkor az te leszel…- Mondta és megölelt.
Aztán elment "vadászni".
Én csak ültem tovább a kanapén. De legalább Zaynnek segíthettem. És ő egy kicsit boldog lehet.

- Zayn szemszöge -

Ha lenne szívem most valószínűleg veszettül dobogna…de nincs…mindegy…
Az erdőben Ashley illatát követve próbáltam rátalálni. Nemsokára meg is láttam a fenséges fehér farkasomat egy bokornál. Sírt.
Odaléptem hozzá. Végigsimítottam a kezem a hátán, mire rám emelte kék szemeit. Amikor felfogta hogy én vagyok, visszaváltozott emberré. Olyan gyönyörű…
Öleltem és csókoltam…
Leültem oda ahol ő sírt az előbb és az ölembe húztam. Letöröltem a könnyeit.
Feltűrtem a pólóját és az oldalát simogattam. Úgy kivántam őt most mint még soha. Ő is ezt érehette, mert csókunk egyre vadabbá vált. De ezt most nem lehet! 
- Zayn…-nézette a szemembe.
- Tudom hogy mit érzel, én is akarom, de ezt most nem lehet…-mondam.
Szorosan magamhoz öleltem.
- A múltkor…mi volt az…?- kérdezte és a mellkasomnak döntötte a fejét.
- Harry észrevett miket…muszály volt utánamennem mielőtt elmondja Liamnek…-
Ash bólintott.
Még egy ideig beszélgettünk, de nem tehetem meg Harryvel hogy eddig falazzon nekem.
- Mennem kell…-suttogtam a fülébe
- Szeretlek- mondtam és még egyszer utoljára megcsókoltam.
A válaszát nem vártam meg, visszarohantam a házba.



Harrynek tátogtam egy "Köszi!"-t. Ő bólintott.

- Ashley szemszöge -

Miután Zayn elment még sokáig néztem utána. Aztán én is visszaindultam a falkához.
- Hol voltál eddig?- kaptam persze a kérdést a falkavezetőtől.
- Csak sétálgattam az erdőben..- válaszoltam.
- Oké...majd lenne egy feladatod. Lesz egy újonc. Emilynek hívják, ő a lányom,  és egy kicsit foglalkoznod kéne majd vele.- mondta.
Na persze…pont ez hiányzott…
- Jó, majd szólj ha jön.- próbáltam udvarias lenni…
Bementem a szobámba, és jó szokásom szerint bevágtam magam mögött az ajtót. Értelmetlen, de jól esik néha.
Leültem az ágyra. Pont szembe van az ablakkal, az erdőt bámultam.











2014. január 12., vasárnap

3.fejezet: Én beleszerettem egy VÁMPÍRba...?!

-Tyler szemszöge-

Hallotam,hogy a bejárati ajtó becsapodott,gyorsan leszaladtam hátha anyáéknak mondtak valamit a rendőrségen Emily eltűnésével kapcsolatban.Nagyon agodom a húgom miatt.Soha nem tűnt még el,mindig szólt ha valahová elment. Most meg csak annyit mondott anyáéknak,hogy "Ki mentem az erdőbe...!".
Mintha nem is érdekelné,hogy bárki vagy bármi megtámadhatná az erdőben. Remélem nem történt semmi ilyesmi.Ahogy le értem a lépcsőn nagyon megdöbbentem,a húgom volt az és a kanapén feküdt.Gyorsan oda siettem hozzá.
-Emily úgy örülök,hogy megkerül...tél!-a húgomnak vérzett a keze és nem mozdult.
Hiába ráztam és szólítgattam,csak feküdt mozdulatlanul,mintha már nem is éln....nem,az nem lehet. Reflexből oda nyúltam a nyakához megnézni,hogy van e pulzusa,szerencsére volt. Ezek szerint csak elájult,de mi történhetett...?!
Felkaptam Emt,felvittem a szobájába és leraktam az ágyra.Gyorsan bementem a fürdő szobába és elkezdtem keresni egy rongyot,nem sokára találtam egyet.Vissza mentem a húgomhoz és kitisztítottam a sebét majd bekötöztem. Leültem mellé az ágyra és vártam,hogy felébredjen.
De vajon,hogyan került haza?
Tegnap este ugye azt mondta,hogy ki megy az erdőbe,de haza már nem jött akkor hol éjszakázott....csak nem az erdőben! Ha valaki viszont megtalálta akkor honnan tudta,hogy hol lakik és mikor haza hozta miért nem szólt,hogy megtalálta Emilyt....csak úgy besétált egy idegen házba...?!
Merengésemet egy kopogás zavarta meg a húgom ajtaján.
-Gyere be!-szóltam ki,de nem anyáék voltak azok hanem valaki más. Egy idegen fiú!
-Te ki vagy és mit csinálsz Emily szobájában?!-kérdezte felháborodottan.
Mit képzel magáról? Csak úgy bejön a házunkba és még neki áll feljebb?!
-Ezt inkább én  kérdezhetném tőled. Mit akarsz a húgomtól és honnan tudod,hogy itt lakik? Te hoztad haza?
Ezen elgondolkozott,ahogy ránézett a húgomra és a haragja elszállt,mintha aggódna érte.
-Igazad van,sajnálom én csak,tudod szeretem a húgodat. Tudom hülyén hangzik a számból,mert ugyan még csak tegnap láttam elösszőr,de én bele teljesen bele szerettem. A telefonjába meg találtam a címét. És igen én hoztam haza. Egyébként Louisnak hívnak.
-Okay,bocsi,hogy így letámadtalak csak tudod nagyon féltem a húgomat. Ő tudd róla,hogy szereted? Köszönöm,hogy haza hoztad.
-Igen tudja,de még nem tudom,hogy ő is ugyan így érez e. Ezért jöttem ide. Ez csak természetes.
-Jó,de most már jobb ha mész,mert ha anyáék meg látnak abból nagy baj lesz.
Oda ment Emhez és adott egy puszit a homlokára.
-Szeretlek Emily!-sugta a fülébe.-Szia és köszi,hogy láthattam a húgodat.
-Szia haver!-mondtam majd már el is tűnt.


 -Emily szemszöge-

Kezdtem ébredezni,valami puhán feküdtem valószínűleg egy ágyon csak nem tudom hol. Hallottam Louis hangját ezek szerint Harryéknél vagyok,de várjunk csak most meg a bátyám hangját hallom akkor most hol vagyok? Biztosan csak álmodom,vagy Tyler Harryéknél lenne,de mit keres itt és hogyan talált ide.
Tisztán emlékszem arra ami történt. Harry elmondta,hogy ő egy Vámpír. Még a gondolatba is beleborzongok. Aztán kimenekültem az erdőbe,de Harry elkapott majd miután szépen megkértem,hogy engedjen el elengedett.Ösztönösen rohantam haza fele,de Louis elém ugrott és rubint vörös szemekkel,tű hegyes metsző fogakkal közeledett felém aztán nem emlékszem semmire.
Akkor Louis is vámpír lenne,de akkor Harry miért nem mondta,hogy a többiek is azok nem csak ő....vagyis hát csak Loui,de mi van ha a többiek is azok,nem találkozhatok többet velük,mert bármikor megölhetnek. Ha mondjuk megvágom magam egy papírral máris 5 vérszomjas vámpír akarja kiszívni a vérem az utolsó cseppig, kész öngyilkosság lenne besétálni egy vámpírokkal teli házba plusz az egyikkel még járni is. Nekem akkor is látnom kell Harry,mert szer....nem én nem szerethetek egy vámpírt hiszen bármelyik pillanatban megölhet,de engem ez nem érdekel én tényleg szeretem Őt. Nem Emily,te nem szerethetsz egy vámpírt akit még csak nem is ismersz,és mi van ha még is tudnám szeretni. NEM! Ügyes vagy Emily most saját magaddal veszekszel. Hirtelen valaki megpuszilta a homlokomat talán Harry,de nem ez Louis?!
És az előbb tényleg azt mondta,hogy szeretlek?! Mi van most ugye csak álmodom?
*****
Kinyitottam a szemem a szobámba voltam és az ágyon feküdtem. Ha nem hallottam volna a bátyám és Loui beszélgetését most meg kérdezném,hogy hogyan kerültem haza. Szóval akkor Loui miután ki akarta szívni a véremet haza hozott...ezt csak én találom most nagyon furcsának.
Mi az,hogy Louis szeret hiszen tudja,hogy engem már Harry szeret és én is Őt,vagyis hát...
Le mentem a nappaliba,senki nem volt itthon úgy hogy le ültem kanapéra,csak bámultam magam elé és próbáltam átgondolni a dolgokat. "Szeretlek Emily!" Ezek a szavak jártak a fejembe,tényleg komolyan gondolta,ezek után hogy nézzek a szemükbe főlleg Harryébe?
Bárcsak én is vámpír lehetnék és akkor nem lenne semmi  ilyen nehéz
                                                     
                                                                - Louis szemszöge-

Be szaladtam az erdőbe. Én tényleg szeretem Emilyt,de ha Harry ezt meg tudja megöl már pedig az a lány nem csak az övé! Nekem kell Emily és meg is fogom szerezni ha ahhoz Harry ki kell iktatnom is. Na jó,soha nem tudnám megölni a fiúkat olyanok nekem mint a testvéreim. Már pedig a saját tesómat nem ölhetem meg egy lányért aki mellesleg gyönyörű,csodálatos és észbontóan szexi....Louis térj magadhoz te egy vámpír vagy és ő egy ember az embereket te megszoktad ölni nem megvédeni vagy beléjük szeretni,Louis Tomlinson neked teljesen elment az eszed. Haza mentem mikor beléptem az ajtón,mint ahogy vártam Harry nekem esett.
-Te barom ha még egyszer hozzá mersz érni Emilyhez megöllek!!!-kiabálta Harry miközben a falhoz préselt és folytogatott.
-Nem csináltam vele semmit.-mondtam higgadtan.
-Nem,akkor ki akarta kiszívni a vérét vadászat közben talán Liam vagy Zayn?! Ha Zayn nincs ott talán meg is ölöd te idióta! És vésd jól az eszedbe ha csak Emily közelében látlak kitöröm a nyakad!
Ellöktem magamtól Harryt és bevetettem a "kinzást".
-Most pedig te figyelj Styles Emily engem szeret nem téged és igen majdnem megöltem,de csak majdnem. Képzeld csak jártam Emilyéknél és elmondtam neki,hogy szeretem és csókolóztunk is és képzeld ő maga mondta,hogy élvezte és,hogy csak engem szeret. Na akkor most kinek van több köze Emilyhez?!
Majd elenedtem Harryt és kimentem az erdőbe, most nagy hülyeséget csináltam, de nem érdekel legalább most már haragudni fog Emre és így könnyebben megszerezhetem. Remélem azért Ő nem fog haragudni rám.


2014. január 5., vasárnap

Kedves olvasók!

Most indult nemrég a blog, de már fönn van két rész. Ha valaki olvassa kérem írjon kommentet, nekünk e-mailt vagy bármit, hogy tudjuk, nem csak magunknak írjuk hanem valakinek tetszik is!
Persze a kritikát is szívesen fogadjuk. Feltéve ha normális hangnemben trágárkodás nélkül írja az illető.
Előre is köszi, ha jeleztek:
Az írók

2. fejezet: A rémálmok és a tündérmesék mégis igazak

-Harry szemszöge-

-Emily kérlek ne félj tőllem ezek után se,de én.....szóval én nem vagyok az aki....szóval, akinek látszom...-kezdtem.
 Emily kérdőn nézett rám.
-Vámpír vagyok.
Emily szíve gyorsan kezdett verni. persze...félt... Kiakart menni, de nem hagytam. Elé álltam.
-Engedj!-kért riadtan.
-Kérlek ne félj tőlem...-tettem a kezem a vállára. Még én sem értem ezt a helyzetet...
Közel léptem hozzá, majdnem teljesen hozzásimultam.

 -Emily szemszöge-

Egy vámpír idehozott ebbe a házba az erdőből....És most itt áll előttem...És közel...És..És én ezt élvezem...
Elmosolyodott. Még közelebb lépett hozzám. Éreztem a lehelletét.Ekkor megcsókolt...Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam.
Te jó ég éppen egy vámpírrall csókolózom?!
Úristen ez egy vámpír!!
Kihasználtam hogy nem figyel az ajtóra és gyorsan kimentem. Kirohantam az erdőbe. Hallottam hogy a nyomomban van.
 Tudtam hogy nincs sok esélyem de futottam ahogy csak bírtam.
Persze utolért. Megragadta a karom. Túl erős...nem tudok szabadulni.
-Engedj el! Haza kell mennem!-kértem, de egyenlőre nem engedett el, csak állt és tartotta a szemkontaktust.
lassan elengedett és eltávolodott tőlem. Megfordult és elviharzott. Nagyot sóhajtottam és elindultam hazafelé.
Már egy ideje mentem kifelé az erdőből. Nem is tudom honnan tudom hogy merre kell menni, de szinte ösztönösen megyek.
Valami elsuhant mögöttem.
Hirtelen ott termett előttem. Ez Louis... Aki valószínűleg szintén vámpír. A szemei furcsa vörösek voltak...
Akár mint a rubint.
Nagyon féltem.
közelebb lépett. Rámvillantotta hegyes szemfogait. A nyakamhoz hajolt. Éreztem a fogait a nyakam érzékeny bőrén.
 Nem bírom ezt...összeestem a földön.
                                                                   

-Zayn szemszöge-

Ellöktem Louit attól a lánytól. Ez az a lány akit Harry annyira védett. Ennyit megteszek érte.
 Ha már nem árulja el Liamnek, hogy én és Ash...
Felkaptam a karjaimba. Haza kéne vinnem...Kiesett a zsebéből a telefonja. Kicsit átböngésztem. Hátha megtalálom hol lakik.
Itt is van a jegyzetek között.  London, Downing street 21.
Elindulta a cím felé amit találtam.
Nyitva volt az ajtó. letettem a lányt a kanapéra aztán húztam vissza a házba.
Amikor vissza értem Harry vöröslő szemekkel jött oda hozzám.

                                                   

-Megöllek!!!!-ordított
fel akart lökni, de szerencsére nem erősebb nálam. kb. ugyanolyan erősek vagyunk.
- Nyugodj le! Mi bajod?
- Mit csináltál vele?!-ordibált még mindig.
- Mégis kivel?-nem értettem a helyzetet, plusz állandóan ellen kellet tartanom, hogy ne tudjon letaszítani a földre.
- Na vajon?! Mit csináltál Emilyvel?!- A dühtől teljesen elfeledkezett már mindenről.
- Semmit! Hazavittem! Elájult!- próbáltam menteni a helyzetet. Harry barátom, valamit nagyon félreértett...
- Mi?
- Hagyjuk ezt abba és elmagyarázom!-ültem le a kanapéra, mikor végre elengedett.
- Szóval..-kezdtem- Loui meg akarta harapni a te Emilydet és ő elájult. Én felkaptam és hazavittem...
- Ohh..ne haragudj inkább meg kellet volna köszönnöm..Láttalak vele és azt hittem bántottad.-mondta Harry.


-Ashley szemszöge-
                            

Nem tudom mi történhetett igazából...Azt mondta:
"Majd egyszer el magyarázom feltéve ha még láthatlak valaha is,de most mennem kell!"
Nem tudom mi lenne ha soha többet nem láthatnám...
Utálom hogy farkas vagyok!Utálom ezt az egész életet!
Még egy idejig álldogáltam ott hátha történik valami, de nem történt. Inkább hazaindultam.Egy másodpercre megfordult a fejemben, hogy a vámpírház felé vegyem az irányt, de tudtam hogy ez rossz ötlet. Megráztam fehér bundám és futottam tovább.
Amikor visszaértem a két falkavezér még mindig vitatkozott...Unom már ezt...
Bementem az én szobámba és bevágtam magam mögött az ajtót. leültem a földre és csak bámultam előre, mintha valami nagyon érdekes lenne a szekrényen.
"Majd egyszer el magyarázom feltéve ha még láthatlak valaha is,de most mennem kell!"
Ezt a mondatot nem tudom kiverni a fejemből.

 

2014. január 4., szombat

1. fejezet: Új város,új titkok

   -Emily szemszöge-

Eddig Mulingarben éltem,soha nem mentem még el több időre innen (lehet,hogy furának tűnik,de igaz),nagyon ijesztő lesz egy új helyen lakni. De nem ez a legrosszabb dolog a legjobb barátnőmet ott kellett hagynom,szinte már pelenkás korunk óta ismerjük egymást. Nem tudom,hogy találok e még valaha ilyen barátot.

Tiffanyval különleges volt a barátságunk,neki mindent el mondhattam. Mikor a nagymamám meghalt,akkor is csak vele tudtam meg beszélni (csak rá számíthattam)!


-Meg érkeztünk!-zökkentet ki anya a gondolataimból.

Apa kivette a böröndöket a kocsiból és be vitte a hatalmas házba.
Ez a ház gyönyörű és hatalmas volt,olyan mint amilyenbe a filmsztárok laknak.A ház mögött volt az erdő,ahogy a napfény a fák között sütőt,valami mesébe illő látványt nyújtott.
Majd apa meg mutatta a szobámat. A szobám az emeleten volt,pont az erdőre nézet.
Elkezdtem ki pakolni a cuccaimat,de mikor kinéztem az ablakon és meg pillantottam az erdőt,nem bírtam tovább valami azt sugta oda kell mennem.Leszaladtam a lépcsőn.
-Ki mentem az erdőbe...!-választ nem várva ki rohantam a hátsó ajtón az erdő felé.
Kint már kezdet sötétedni de nem érdekelt,meg akartam találni azt ami ide vonzott.
Beljebb,-és beljebb mentem az ismeretlen felé.
Olyan sötét volt,hogy az orrom hegyéig is alig láttam és mivel a levegő lehült ezért kezdtem már nagyon fázni. Majd elsőtétült minden és nagyon féltem...



  -Harry szemszöge-



-Elmentem vadászni!-kiabáltam oda a srácoknak,akik csak bólintottak egyet.

Száguldottam a fák mellett,imádok futni olyan ilyenkor mintha semmi gondom nem lenne az életben,amenyire már én élek
Farkas szagot éreztem és Zaynnét,lehet,hogy megint összetüzésbe került egy farkassal. Meg akrtam gyözödni rólla,hogy nem csinált semmi hülyeséget amiből az következne,hogy megint nem vadászhatnánk egy hónapig,mert mindenhol hemzsegnének a farkasok és ha meg próbálnánk ki jönni a házból nekünk ugranának a farkasok....jóbb lesz ha meg nézem Zayn mit csinál egy farkassal!
Amikor oda értem nagy meglepetésemre nem egy farkast hanem egy lányt pillantottam meg,szőkés barna haja és zöldes kék szeme volt és Zayn éppen próbálta meg csókolni,vagyis meg is csókolta na jó nekem ennyi elég volt...!!!!!
Fel fordul a gyomrom Zayn,hogy tudta me csókolni azt a csajt (aki nem melesleg egy FARKAS!!!) ,mind azt hittük,hogy ő utája a legjobban a farkasokat és most meg egy farkassal csókolozik akkor most mi van!?
Miközben próbáltam ki verni a fejemből az előbb látottakat és vadászásra összpontosítani,egy lányt láttam meg amint a földön fekszik egy fa mellett,vérző fejjel,öntudatlanul!


 -Ashley szemszöge-



Már majdnem egy éve együtt vagyok Zaynnel,de titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat. Én farkas ő vámpír... Évszázadok óta hatalmas ellentét van a két faj között,így alig találkozunk és senki nem tudhat rólunk. 

Az erdőbe rohantam fehér,farkas bundámban,ahol találkozni szoktunk. Közben elgondolkoztam amit a barátnőm mondott,hogy halotta a falka vezetőit vitatkozni arról,hogy a gyerekeikte is be kéne avatni ebbe a farkasos dologba...zsír két új kölyök,nincs sok kedvem újoncokkal törödni!
Zayn már ott várt. Visszaváltoztam emberé. Végre a karjaiba zárt és megcsókolt. Aztán elkezdtünk beszélettni a kapcsolatunkról meg arról,hogy egyszer el kéne mondanunk az igazat mindenkinek!



-Zayn szemszöge-



Úgy nem szeretem,ha fel hozza ezt a témát. Megcsókoltam hátha akkor abba hadja ezt a badarságot,csókunkat valami zörgés zavarta meg a bokor felöl,biztos egy kis állat.

NEM,nem ez....egy vámpír,még hozzá nem is akárki hanem Harry!
-Baszus Harry!
-Mi a baj?-kérdezte Ashley riadtan.
-Majd egyszer el magyarázom feltéve ha még láthatlak valaha is,de most mennem kell!-mondtam a szavakat szinte már suttogva!
-Ne Zayn,várj!!
Nem néztem hátra csak száguldottam Harry szaga után.
Mi lesz ha elmondja Liamnek,akkor tuti nem láthatom többet a szerelmemet.
Utol kell érnem és meg kell vele beszélnem mielőtt el mondhatná valakinek!
-Harry!-kiabáltam utána,de nem jött válasz és mé csak me se állt.
-Harry,kérlek várj meg és elmagyarázok mindent!
Lassitot,én is lassitottam és már csak sétáltunk egymás mellett.
-Ezen nem tudsz mit meg magyarázni!
-De Harry,te ezt nem érted én szeretem Ashleyt és....
-Áh,szóval Ashleynek hívják a te kis büdös farkasodat!-szakitott félbe.
-Igen Ashleynek hívják és kérlek ne beszélj így róla. Ő nem olyan mint a többi farkas,ő megértő,kedves és igazából szeretem,senkit nem szerettem még ennyire soha. És kérlek ne szólj Liamnek erről,mert akkor Ashleyt meg is ölhetik.
-És engem az mióta érdekel,hogy egy farkas megdö...meghal?
-Harry,kérlek akkor értem tedd meg,csak nem kivánhatod azt a tesódnak,hogy kinyirják a farkasok meg Liam!?
-Na jó...,de csak is miattad,mert nem akarom el veszíteni a bratyómat!-bökött oldalba.
-Köszi tesó!
Ahogy sétáltunk tovább meg pillantottunk egy ájult lányt,én egyböll rá vetettem maga,de Harry neki lököt a fának és azt mondta "Hogy ha egy ujjal is hozzá merek nyulni a lányhoz ő fog megölni és nem a farkasok!",így hát nem nyultam hozzá,amikor el engedett,nagy meglepetésemre Harry nem bántotta a lány hanem fell kapta és elkezdett szaladni vele a ház fele,mé hátra fordult és intett hogy menyek.



 -Harry szemszöge-



Ott feküdt az a lány öntudatlanul és én.....nem nekem nincs szivem csak nem sajnálhattam meg egy embert hisz nap mint nap meg öltem egyet-ketött. Még időben löktem arrébb Zaynt,hogy ne hogy bánthasa,mikor el intéztem Zaynt oda léptem a lányhoz,felkaptam és elkezdetem vele haza fele száguldani olyan gyorsan ahogy csak tudtam! Intettem Zaynnek,hogy jöjjön ő is vagy ott akar éjszakázni a fa mellett!?

Mikor beléptünk mind a hárman az ajtón Liammék ott termettek és kérdően néztek hol rám hol pedig Zaynre.
-Harry biztos be akarod hozni a házba?-kérdezte Liam higadatan.
Én csak bólintottam és föl vittem az emletre a szobámba majd óvatosan le raktam az ágyra.
Le ültem mellé az ágyra és néztem ahogy alszik és arra vártam,hogy fel ébredjen.



-Emily szemszöge-



Egy idegen szobában ébredtem és az ágyon egy fiú ült. Nagyon meg ilyedtem és azt sem tudtam hogy hogy kerültem egyántalán ide vagy hogy hol vagyok.

-Szia,már nagyon izgultam érted!
-Tessék,te ki vagy,hogy kerültem ide és hol vagyok?
-Jaj bocs még be se mutatkoztam Harry vagyok Harry Styles,úgy kerültél ide,hogy pont az erdőben sétálgattam és megláttalak ájjultan feküdtél a földön és még a fejed is vérzett,és hát ami azt illeti itt vagy a szobámba. És téged,hogy hívnak?
-Köszi,de most már haza kell mennem! És Emily Evansnek.-álltam volna fel,de megszédültem és majdnem elestem,de Harry el kapott.
-Nagyon szép neved van Emily. Nem mész te innen sehova fölleg nem ilyen állapotba!-mondta gyönyörű zöld szemeit az enyémekbe fúrva.
-Köszönöm,Jól vagyok,tényleg nincs semmi bajom-mondtam kicsit bizonytalanul.
-Majd hiszem ha látom,gyere Em,be mutatlak a többieknek-majd meg ragadta a kezemet és lementünk a lépcsőn.
Egy hatalmas nappaliba érkeztünk ahol négy fiú ült egy fekete bőr kanapén és tv-t néztek.Szinte egyszerre néztek rám midn a négyen.
-Hali srácok,ő itt Emily!-mondta Harry rám nézve.
-Szia Emily,Liam vagyok. Ő pedig itt Louis,Zayn és Niall!
-Nagyon örülök,hogy meg ismerhetlek titeket,de most már haza kell mennem!-mondtam a srácokra nézve. A szőszi asszem Niallnek a szeme kicsit,mintha elkezdett volna pirosodni ezt Harry is észre vette.
-Most már ideje fel mennünk a szobámba!-mondta Harry és felhuzott a lépcsőn.
Be mentünk Harry szobájába és le ültem az ágyra. Azon gondolkoztam,hogy vajon Harry miért nem enged haza. Mit csináltam ami miatt itt kell maradnom?!
Harry az ablaknál állt és nem nézet rám,valamin erősen gondolkozott.
-Emily nem engedhetlek,mert....
-De a szüleim halálra izgulják magukat!-gyözködtem.
-....mert most olyan dolgot mutatok amire nem tudom,hogyan fogsz reagálni és ezt nem mondhatod el senkinek!
-Jól van és mi lenne az a dolog?
-Emily kérlek ne félj tőllem ezek után se,de én.....szóval én nem vagyok az aki....


2014. január 1., szerda

Boldog Új Évet!!!!

Elősször is Boldog Új Évet mindenkinek aki eddig el olvasta a prológust!!
Másodszor pedig lehet,hogy holnap hozom az új részt,és még egyszer Boldog Új Évet nektek és a családotoknak is!!!