2015. március 16., hétfő

17/II. Fejezet: Halál vagy élet?

Előszó: Meghoztam a rész második felét, remélem az első is tetszett és ez is fog. Szerintem halálosan unjátok már, de sajnálom a késést.. :-/
Puszi:
Az Írók

-Harry szemszöge-

-Zayn segíts már!-Kiáltottam kétségbe esetten. Nem eshetek pánikba...Csakhogy nem tudom hogy mit tegyek, egyszerűen nem tudom felfogni ami történt.
-Harry...mi már itt nem tudunk mit csinálni....túl..túl késő..-Zayn arcát nem áztatták könnyek, erősnek mutatta magát, de tudom hogy szerette Emilyt...szinte a húgaként. Az első hetekben Emily rengeteget volt nálunk, hülyéskedtünk, beszélgettünk...Mindenki a szívébe zárta...Ezért sem értem Liam kirohanását...
-Nem! Zayn mindig van megoldás! Ő egy farkas, nem halhat csak úgy meg!
-Hát..mi nem tehetünk semmit de talán...-kezdte, de elhallgatott. Sürget az idő, Emily élettelen teste a kezemben lassan teljesen kihűl...és mi csak tétlenül nézzük..
-Mondd már!-Ezt már szinte hisztérikusan vágtam hozzá.
-Szóval...te is tudod hogy..szóval hogy Liam a legidősebb közölünk és ő rengeteget tud a farkasokról...én úgy gondoltam hogy...
-Nem...Zayn csak azt ne mondd hogy neki kell segítenie!
-Harry...nincs más megoldás..végleg kifutunk az időből..-mondta nyugodtan. Hát...ennél rosszabb már nem lehet...Felálltam Emily testével a kezemben és kisimítottam a szeméből a haját.
-Nem lesz semmi baj...-suttogtam inkább magamnak mint Emilynek...

-Liam szemszöge-

Az ágyamon fekve bámultam a fehér plafont és gondolkoztam...ahogy szoktam.
Az öcsém szerelmes...Ez...nagyon is jó, végre visszatalálhatna önmagához..dehogy egy farkasba! Mit szeret rajta?! Utálom...utálom a farkasokat! 
Hirtelen ajtócsapódás zavarta meg a gondolataimat és minden szagot erős és büdös farkasvérszag nyomott el..
Harry lépett be az ajtómon kezében Emilyvel és mellette Zaynnel.
Harry arca könnyes volt...szeme pedig dühösen vörös...Meg se szólalt...Emilyt nézte...aki vérzett és  halott volt..
Elsőre átsuhant az agyamon hogy nem lesz több gondom vele, de Zayn kizökkentett a gondolataimból.
-Liam segítened kell.-Nézett mélyen a szemembe, tudtam hogy mit akar. Segíthetek....de...ez egy farkas...Nem fogok farkas életeket menteni! Csakhogy ő az öcsém..megígértük a szüleinknek hogy vigyázunk egymásra...és Beccára...Harryt már nem veszíthetem el...Sóhajtásom szaggatottra sikerült ahogy átvettem Harrytől Emilyt. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, már nem volt dühös...zöld szemében könnyek csillogtak és aggódva figyelte ahogyan Emilyt az ágyra helyezem.
Észrevettem a nyakában egy medállt. Vagyis A medált....A segítségemre lehet. Ahogy a kezembe vettem éreztem az energiát.
-Nem vagyok híve az ilyen "mágiáknak", de minden tőlem telhetőt megteszek...igérem Harry.-mondtam halkan.
A nyakláncot erősen a kezem közé szorítottam és koncentráltam. Még soha nem támasztottam fel az ellentétes fajból, de most talán sikerülhet.
Az agyam tele lett a nyaklánc emlékképeivel. Ismeretlen farkasokat láttam ismeretlen eseményeket. A képek gyorsan pörögtek, végül azt láttam ahogy Niall megharapja Emilyt és a földre rogy. Még erősebben koncentráltam. A nyaklánc gyenge áramot vezetett a testembe. Egy erősebb áramütés csapott meg és a medállt óvatosan Emily szívére ejtettem. 
A lényem megfagyott..kis pontok úsztak a látásomba míg végül teljesen elsötétült minden...egy teljesen másik világban találtam magam,... Egyszerre voltam könnyű és nehéz, sötét volt de mégis világos.
-Hol vagyok?-tettem fel a kérdést magamban ugyanis nem tudtam megszólalni. 

-Harry szemszöge-

Mereven figyeltem hogy mit művel Liam. Nem gondoltam semmire.,..nem tudtam semmire sem gondolni..
Emily hirtelen egy nagy levegővel magához tért Liam pedig ellépett mellőle.
-Emily!-rohantam oda hozzá és hevesen megcsókoltam. A pillanatot Zayn hangja törte meg.
-Harry!-Mondta mire odanéztem. Liam mellett tértdelt aki a padlón feküdt.
-Mi történt vele?
-Harry...-ismételte még egyszer a nevemet...Liamen semmi életjel nem látszott..Szeme üveges és tágranyílt volt. Nem értettem hogy mi történik..
-Ha valaki lelke már a halálé, nem térhet vissza úgy, hogy másik áldozatot ne követelne...-mondta halkan, a hangja elcsuklott..
-De...Liam halhatatlan...
-Ebben az esetben nem..-hajtotta le a fejét.
-De mért pont ő?!-kiálltottam fel.
 Az utóbbi hónapokban több érzelem kavargott bennem, mint eddigi életemben összesen. Még Emily majdnem elvesztését sem dolgoztam fel...fájt hogy elveszítettem...a bátyám volt...
-Nem lehet visszahozni?-Kérdeztem Liam tág pupilláiba bámulva.
-Nem...rajta már nem segít senki és semmi..-
Emily óvatosan hozzámbújt, könnyei átáztatták a pólómat.
-Én tehetek róla..miattam kellett meghalnia..-zokogott.
-Nem Emily,,,Ez nem a te hibád édesem..-túrtam bele barna hajába.
-Inkább én haltam volna meg...-suttogta. 
Erre nem tudtam mit válaszolni, csak magamhoz szorítottam. Nem akarom egyikőjüket sem elveszííteni.
-Most mi legyen?-törte meg Zayn a csendet.
Csak megráztam a fejem.

-Zayn szemszöge-

Ahogy Liamre néztem eszembe jutott az elmúlt több mint 100 évemléke... Pontosan emlékszem amikor először vadásztam...Liammel...És mikor embereket öltem tucatjával, akkor is ő fogott vissza...
Nélküle nem találkoztam volna Ashleyvel...Megöltem volna..
-A többieknek mit mondjunk?-kérdezte Harry.
-Nem tudom..Semmit..mondjuk azt hogy elment.-Vetettem föl az ötletet.