2014. június 3., kedd

11.fejezet: Nem várt fordulat

Előszó: Már megint késtem...ne haragudjatok...viszont mentségemre legyen szólva, hogy Trailert készítettem amit a következő bejegyzésben fel is teszek. Ez a rész hosszab lett most mint a többi és szerintem egész jó. Kiváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek írjatok!
Puszi:
Az Írók
-Ashley szemszöge-

Mi lehet velem? Már napok óta furán érzem magam és viselkedem... Igazán csak egy dolog jöhetne szóba de rágondolni sem merek...
pár perc múlva
A fehér kövön ültem és hátamat a csempének döntve vártam a teszt eredményét.
Pozitív.
Én terhes vagyok...
Úristen.
Hogy fogom ezt elmondani Zaynnek? És mit fogok mondani a többi farkasnak? És egyáltalán mit tegyek?! Ezernél is több kérdés fogalmazódott meg bennem, de a választ nem találtam rájuk. Legjobban attól félek, hogy Zayn mit fog szólni...Egy könnycsepp gördült végig az arcomon és a csöndben lehetett hallani ahogy a kőre csöppen. Mi van ha így egyszerűen elhagy... Zokogni kezdtem és most az a tudat sem vigasztalt hogy a közös gyermekünket hordozom a szívem alatt.
-Ashley...-törte meg zokogásom csöndjét Emily hangja- Ashley, hol vagy?-kiáltotta.
És most neki mit mondjak? Talán jobb lesz ha semmit...
-Itt a fürdőszobában..-mondtam kicsit bizonytalanul.

-Emily szemszöge-

Jött még egy új farkas. Egy fiú, William. Írtóra helyes... kalandoztam el. Anya mondta hogy szóljak Ashleynek hogy neki is mutasson meg mindent mint ahogy délelőtt nekem. Bár én azóta hogy elrohant semmit nem tudok róla... 
-Ashley-néztem körül a házban, de nem láttam sehol. -Ashley, hol vagy?
-Itt a fürdőszobában...-mondta remegő hangon pár perc múlva.
Mikor benyitottam a fürdőbe, eléggé meglepődtem. Ashley a földön ült mellette egy terhességi teszt volt a kövön, mást nem láttam. Leültem mellé a kőre és óvatosan átkaroltam.
-Ashley, mi a baj?
-Ter...terhes vagyok.-jelentette ki dadogva a sírástól és a rémültségtől.
-Dehát ez nagyszerű!-mosolyodtam el.
-Nem, nem az...mégis mit mondjak bárkinek is? Ennek a gyereknek egy vámpír az apja...az a vámpír akit szívemből szeretek és az a vámpír aki nem tudom hogy mit fog ehhez az egészhez szólni...Nélküle nincs értelme az életemnek!-tört ki belőle a zokogás.-nem akarom hogy elhagyjon, nem akarok megválni tőlle...-suttogta lehajtott fejjel. És még jobban zokogni kezdett. Nagyon rossz volt így látni.


-Biztos vagyok benne, hogy Zayn soha, de soha, de soha nem hagyna el téged. Nagyon szeret, biztosan örülni fog a kicsinek is ne aggódj ezen. Ha kell én itt vagyok neked, segítek amiben csak tudok. De persze csak ha szeretnéd.-simítottam végig a kezem a hátán. A szeme megint könnybe lábadt.
-Valami rosszat mondtam?-kaptam a szám elé a kezem.
-Nem...dehogy is..sőt...tudod azt hittem először, hogy beképzelt leszel miután a szüleid a falka vezetői, de pont az ellenkezője vagy, kedves és szerintem nagyon jó barátnők lehetnénk. Köszönöm hogy te legalább mellettem vagy!-ölelt meg szorosan.- Hogy fogom  elmondani Zayn-nek?- suttogta miközben még mindig ölelt.
-Segítek. Elmegyek veled!- nyugtattam meg- Gyere, mosd meg az arcod, ha jól gondolom már rég találkoztatok és ne kisírt szemekkel menj hozzá.-álltam föl és segítettem fel őt is. Lassan a csaphoz lépkedett és megmosta az arcát és az elkenődött szempillaspirált is újra feltette aztán elindultunk. Mindketten fenséges farkasbundában szeltük át az erdőt. A szél vadul csapódott az arcomba miközben teljes erőmmel rohantam. A fák között futva szlalomoztunk míg fel nem tűnt a szemünk előtt a gyönyörű és rejtélyes erdei ház. Ashley lelassított, majd végül megállt és visszaváltozott. Én is így tettem és együtt léptünk be a hatalmas házba. Bátorítóan megszorítottam Ash kezét, ő kicsit magabiztosabban lépkedett előttem. A nappaliból Zayn és Loui hangja hallatszott. Ashley nekiment a cipős szekrénynek ahonnan hangos puffanással estek le a cipők. A hangra Loui és Zayn rögtön ott termettek. Zayn szava elakadt ahogy meglátta Ashley-t és szerelmes pillantással közelebb lépett hozzá. Ashley szeme könnybe lábadt és szorosan átkulcsolta kezével Zayn nyakát aki erősen megfogta a derekát és magához húzta egy gyengéd csókra.
Loui-val farkasszemet néztem egyikünk sem tudott megszólalni. A szeméből semmit nem tudtam kiolvasni, közönyös volt. Csak egy pillanatra láttam meg benne a fájdalom szikráját, de Zayn mély hangja megtörte a pillanatot és szemei újra semmitmondóak és megvetők lettek.
- Nem lehettek itt, Liam és Niall az emeleten vannak...-mondta.
-És Harry?-kérdeztem bizonytalanul, mert hiánya már felemésztett.
-Kinn vadászik.-válaszolt Zayn.-De hogy kerültetek ide?
-Mondanom kell valamit.- kezdte Ashley.
-De menjünk ki. Itt nem biztonságos egyikőtöknek sem. Sehol sem biztonságos.
Kiléptünk az ajtón és az erdő egy rejtett zuga felé vettük az irányt. Zayn lelassított és Ashley szólalt meg először.
-Ne haragudjatok, de ezt négyszemközt szeretném megbeszélni Zaynnel....
-Menjetek csak.- mondta Loui és ketten maradtunk.

-Zayn szemszöge-

Ashley-vel kicsit arrébb mentünk a többiektől. Meg akartam csókolni, de ő eltolt magától.
-Zayn én...-kezdte, de elakadt- annyira félek hogy mit fogsz mondani...
- Bármit mondasz nem fog semmi rossz történni. Ígérem.-öleltem meg.
-Én...terhes vagyok-ejtette ki a szavakat nehézkesen, halkan szinte suttogva, miközben tekintetével a cipőjét pásztázta. Megfogtam az állát és felemeltem a fejét kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. Még ezt az egészet nem nagyon tudtam felfogni, csak néztem a kék szempárt és tudtam, hogy együtt mindent megoldunk.- Szeretlek Zayn.-mondta.
-Én is nagyon szeretlek, nem kell félned.- öleltem meg még szorosabban és egy lágy csókot leheltem ajkaira, amit gyengéden viszonzott.
Nem tudom mi lesz most. Ha megtudják, a farkasok, hogy én vagyok a kicsi apja az borzasztó lesz. Ha Niallék ezt az egészet megtudják...Nem tudom mit tegyek, nekem kell őt megvédenem, de nem bírok tovább titkolózni. Nem akarok csak titokban találkozni velük. Ha tehetném az égbe kiálltanám, hogy szeretem és boldogan mesélném mindenkinek, hogy apa leszek. Immár az én arcomat is könnyek áztatták. Letöröltem őket, nem akartam hogy gyengének lásson. De így is észrevette hogy sírtam. Homlokomat az enyémnek döntötte és hagyta, hogy a könnyek végigáztassák az arcát. Hüvelykujjammal gyengéden letöröltem a könnyeit és magamhoz öleltem.
-Nem kell félned, ez csodálatos!-toltam el magamtól, mire elmosolyodott végre.
-Csodálatos...-ismételte meg a szót  halkan, én pedig bíztatóan megfogtam a kezét és visszasétáltunk a többiekhez. Őszintén bíztam benne, hogy minden rendben lesz.

-Louis szemszöge-

Zayn és Ashley elment beszélgetni, így kettesben maradtam Emily-vel. Csak álltam ott mellette és nem tudtam mit kéne most tennem. Láttam rajta, hogy valamin nagyon elgondolkodott.
-Te tudod, hogy Ashley mit szeretne mondani Zayn-nek?-próbáltam megtörni a kínos csendet és oldani a hangulatot. Emily felém fordult és egyenesen az enyémbe fúrta a tekintetét, majd szemrehányóan válaszolt.
-Igen tudom, de neked semmi közöd hozzá!-láttam, hogy ezek a szavak még neki is fájnak. Szerettem volna visszaszólni, fájdalmat okozni, de nem tettem.
-Emily kérlek ne kiabálj. Én csak megkérdeztem, mert kíváncsi vagyok- mondta kedvesen hátha lenyugszik, de pont az ellenkezője történt.
-Tényleg Loui?! Képzeld tudok mindenről!-indult el felém kiabálva és a szeme kezdett vörösleni. Egy kicsit megijesztett de nem hátráltam.-Tudom, hogy hazudtál a bátyámnak arról, hogy te vittél haza, hazudtál arról hogy megbízhatok benned, és mégis hogy gondoltad azt hogy csak úgy besétálsz a házunkba?! Képzeld ébren voltam amikor azt mondtad, hogy szeretsz, de gondolom ebben is hazudtál!-a szeme most már szinte teljesen vörös volt. Ez elég rémisztő volt. Akartam mondani, hogy igaz hogy szeretem, akartam mondani hogy elrontottam, hogy sajnálom...De szemráhányó tekintetét látva meg sem szólaltam. Ezt is magamban tartottam.
-Emily! Nyugodj le kérlek!-már én is kiabáltam, de nem a dühtől... Megrezzentem ahogy meghallottam Zaynék lépteit az avarban. Emilynek olyan hirtelen múlt el a dühe ahogy jött, Ashleyhez ment és megölelte. Én pedig Zaynhez léptem.
-Szóval ő itt Ashley?-kérdeztem mert most láttam őt először. Gondolataim az előbbi "beszélgetés" körül keringtek, nem tudtam kiverni a szavakat a fejemből.
-Igen- mondta halkan és arca elég gondterhelt volt.- de...kérlek ne mondd el senkinek, hogy...Ashley...szóval...
-Mondd nyugodtan, bennem mmegbízhatsz nem mondom el senkinek.-nyugtattam meg.
-Szóval AShley terhes, ezt mondta most el nekem.-szakadt ki belőle.
-Tőled?
-Persze...-mondta kicsit meghökkenve.-de nem ez a baj...Liamék...-mondta én pedig csak együtérzően bólintottam.




1 megjegyzés: