9. Fejezet: Visszaemlékezések...Ashley

Előszó: Sziasztok! Meghoztam a rész és remélem tetszik! Szerintem egész jó lett a visszaemlékezésekkel, meg minden...:) De ti döntsétek el! Írjatok lécí! :) Ne haragudjatok ha van benne valami helyesírási hiba, előfordulhat...bocsi.

Puszíííí:

Az Írók

-Louis szemszöge-

Most mégis mi lesz? Liam szóba se áll velünk, azt a lányt aki a legfontosabb nekem pedig meg akarja ölni, Niall szint úgy, Harry pedig összejött vele…rám persze senki sem gondol….de tudom hogy Emily irántam is érez valamit, nem is keveset csak magának sem meri bevallani. Zayn valamit titkol, remélem nem lesz nagyobb baj..de amikor ezt megkérdeztem Harry-vel elég sejtelmesen összenéztek.

-Jó, de Loui ígérd meg hogy nem mondassz el semmit Liam-nek és Niall-nek! Ez nagyon fontos nekem…

-Megígérem, csak mondd már.-mostmár egyre jobban kezdett izgatni a dolog. Láttam hogy Emily is érdeklődve figyel. Ezek szerint csak Harry tud a dologról. Akkor Emily előtt titkolózik…, ha velem lenne nem lennének titkaink egymás előtt. És ez így is lesz mert Emily végül engem fog választani!

-Hát tudjátok minden egy évvel ezelőtt kezdődött…-kezdte a mondandóját Zayn de elakadt benne.
-Zayn nekünk bármit elmondhatsz...vagyis hát nekik.-mutattott Emily felénk.- de megértem ha nekem nem akarod elmondani. Kezdett felállni Emily.
-De..de, végül is rád is tartozik...
Mindhárman leültünk a kanapéra és Zayn-t figyeltük ahogy föl-alá járkál a lakásban és néha sóhajt egyet vagy elmosolyodik.
-Pontosan már nem emlékszem, hogy hogy történt, de megpróbálom nagyjábl elmesélni.-kezdte végre és mostmár Harry is érdeklődve figyelt. Ezek szerint ezt a történetet még nem hallota.-Szóval mint már említettem kb. egy évvel ezelőtt kezdődött és a mai napig tart...Az erdőben vadásztam, vagyis hogy már visszafelé jöttem, amikor megpillantottam egy lányt a földön, ájult volt...vagy halott. Az egész testét harapásnyomok és karcolások borították. Odamentem hozzá, nem tudtam megállni, hogy bele ne kóstoljak a vérébe. Ahogy a meleg folyadékot kortyoltam keserű íz szökött a számba. kihúztam a belőle a fogaimat és kiköptem a vért.
A csajnak-aki mellesleg gyönyörű volt-nem ember illata volt és a vére íze is olyant volt mint egy...farkasnak...De nem undorodtam tőle, nem hagytam ott és nem öltem meg. Ott maradtam vele.

Visszaemlékezés 

-Zayn szemszöge-

Egy fa tövében ültem közvetlen a lány mellett, és azon gondolkoztam, hogy vajon hogy szerezhettet ilyen csúnya sebeket. Lehet hogy összekapott egy másik farkassal és verekedni kezdtek, abból ítélve hogy itt fekszik eszméletlenül ő vesztett. Megfigyeltem az arcát, a szeme csukva volt. Gyönyörű. Egyszerűen nem értem saját magam..itt ülök egy farkas lánnyal....nem gondoltam inkább erre. Beletúrtam szökésbarna hajába, ami tele volt levelekkel. Onnan az arcára vezettem a kezemet. Egész közel hajoltam hozzá. nem is tudom milyen szándékból. Vagyis...meg akartam csókolni...De elkezdte lassan kinyitni a szemét én pedig gyorsan le akartam venni a kezemet az arcáról, de megfogta, és a keze éríntésétől azt hittem megőrülök...sóhajtottam egy nagyot és mélyen kék szemébe néztem.

 -Nem kell félned tőllem, Zayn Malik vagyok.-suttogtam miközben megérintettem egy sebet a vállán, mire felszisszent. Ajkai elváltak egymástól, mosdani akart valamit, de csak nyelt egyet. Jeges tekintetét az enyémbe fúrta. Belülről megborzongtam a pillantásától.

-Te..egy vámpír vagy.. -mondta nehezen és halkan

-Nem bántalak..-néztem rá a lehető legmegnyugtatóbban, nem akartam hogy elmenjen.-Mi a neved?

-Ashley...de most mennem kell...-próbált felállni, de a fájdalomtól visszapuffant a földre. Felemeltem a karomba, ő pedig átkulcsolta a nyakam. AZ egész testemet forróság öntötte el. Mi ez? Mi van velem? Ez a lány...teljesen megbabonáz... Ő is valami ilyesmit érezhettett mert a lélegzete egyre szaporábbá és szaggatottábbá vált.

-A farkasfalkával laksz?-Kérdeztem ő pedig bólintott. Futás közben nem vettem le a szememet rólam, amikor észrevette hogy nézem kicsit elpirult.

-Nem láthatnak meg itt..be tudsz meni?-kéredztem tőlle.

-Persze. vagyis megpróbálok...-mondta kicsit bizoytalanul. Mire lettettem és kicsit nehézkesen elindult befelé . Mosolyogva néztem utána. Megfordult és ő is elmosolyodott. Ekkor értettem meg mindent, ami bennem kezdődött. 

Visszaemlékezés vége 

-Louis szemszöge-

-Aztán később, amikor vadásztam és az erdő közelében volt mindig megkerestem és úgy tettem mintha véletlen futottunk össze, pedig direkt kerestem a társaságát. Rengeteget beszélgettünk és elég sokat megtudtunk egymásról, viszont egyik nap megtettem azt amit már az eleje óta akartam. Ez az első találkozásunk után két-három hete történhetett.-mesélt tovább Zayn.

Visszaemlékezés
-Zayn szemszöge-

Megint vadászat után Ashley-t kerestem. Meg is találtam nemsokára. El akarom végre mondani neki hogy szeretem! Már százszor megfogalmaztam, hogy mit fogok neki mondani, de ahogy odaértem hozzá, ahogy aranyosan köszönt és a szemembe nézve elkomolyodott nem tudtam semmit mondani. Csak néztük egymást, néztük hosszan... Meg tudod tenni! Mondta egy hang a fejemben és közelebb hajoltam hozzá.

- Zayn...nem lehet...-tolt el magától gyengén. A szemébe néztem, aztán pedig le a földre, hogy ne lássa a szememben a könnycseppet.

-Ashley..tudom hogy te is akarod...-mondtam újra a szemébe nézve. Ő csak nézett rám. Félt ,de láttam a szemében a vágyat. Nem bírtam tovább. Megcsókoltam. Ajkaink lassan forrtak össze, én pedig megfogtam a derekát és egész közel húztam magamhoz. Kezeit átfonta a nyakam körül és visszacsókolt. Óvatosan megszakította a csókunkat, addig hogy mondjon valamit.

-Szeretlek...-mondta suttogva én pedig elmosolyodtam, miközben az arcát kezdtem simogatni.  Mégegyszer magamhoz húztam és megcsókoltam, és aztán mégegyszer, és mégegyszer. Amikor ténylegesen elváltunk egymástól Ashleynek egy könnyfutott végig az arcán. Örömkönny volt. Fejét a nyakamba fúrta én pedig átöleltem. Ő az enyém volt én pedig az övé. És ez azóta sincs másképp.

Visszaemlékezés vége 

-Louis szemszöge-

-Azóta csak egyszer voltam megint felfőtlenül boldog...-sóhajtott Zayn, mire Harry elmosolyodott.

-Mi?-kérdeztem, mert úgy tűnt hogy csak én és Emily nem tud a dologról.

-Semmi...-legyintett Zayn és a gondolataiba merült.

-De Loui, ugye meg tudod érteni?-kérdezte aggódva és a válaszomtól félve.

-ööö..-túrtam a hajamba- megértem..de hát farkasok? Niall és Liam ha megtudják..tudjátok...-

Emily megrezzent, mire Harry melléült és átkarolta.

- En, nem maradhatsz itt sokáig, haza kell menned.-törtem meg a csendet Harry hangja. Emily elindult az erdőben, Harry pedig elkísérte.

-Zayn szemszöge-

Hát elmondtam...

Liamet nem ilyennek ismertem..olyan furcsa lett. Mindig nyugodt, de most ordított, fenyegetődzött...nem tudom mi lesz. Tele vagyok kétségekkel... Leroskadtam a kanapéra Loui mellé.

- És mikor ismerhetjük meg a híres Ashley-t?- kérdezte Loui és elnevette magát.

Ezek szerint legalább Loui nem annyira ellenzi ezt az egészet, mint gondoltam. Ennek örülök, de most nagyon félek. Félek Liaméktől, félek attól hogy Ashley-vel szétválasztanak minket és legjobban atól félek hogy...megölik őket...

-Először had csillapodjanak a kedélyek, de utána ígérem bemutatom nektek.- mondtam komolyan, majd ahogy Loui-ra néztem elmosolyodtam. Láttam hogy elgondolkozott. Kimentem a konyhába és előkaptam a hűtőből egy kórházas vértasakot, majd elkezdtem lassan kortyolni. Odamentem a hátsó ajtóhoz és az erdőt bámultam. Nem tudom meddig állhattam így, de Loui már mögöttem állt.

-Zayn, kérdezhetek valamit...?-kérdezte bátortalanul.

Még egy ideig álltam ott, aztán nehézkesen megszólaltam.

-Na ki vele.-sóhajtottam.

-Te tényleg szereted azt a lányt és egyáltalán nem zavar hogyő egy farkas?-kérdezte Loui. Pontosan tudtam hova akar kilyukadni.

-Tudod Loui, lehet hogy ő egy farkas, de ha valakit igazán szeretsz akkor nem érdekel, hogy kicsida és micsoda, csak az hogy ő az a személy, aki nélkül nem tudnál létezni, olyan mintha a másik feled lenne. És tudod néha már fel se tűnik, hogy ő egy farkas. Ha szereted Emily-t akkor nem szabad hogy ez a kis dolog tönkre tegyen mindent.-mondtam, majd elindultam fel a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és levágtam magam az ágyra és becsuktam a szemem.

      

8. Fejezet: Bonyodalmak

Előszó: Itt is lennénk az új résszel, most hétvégén nem mentem apukámhoz se sehova úgyhogy volt időm, talán majd a 9.-ediket is el kezdem begépelni :) Már elég sok fejezet meg van papíron, már alig várom hogy mit fogtok szólni az egyik fejezet fordulatához :) Jó olvasás és ezer puszi:

Az Írók

-Harry szemszöge-

-Srácok valamit el kell mondnom nektek…kérlek ne legyetek dühösek…de..de…szóval Emily farkas.

Láttam, hogy ledöbbentek és Liam arcán láttam a gyűlöletet is. Nem tudom hogy mit fog  csinálni de a nyugodtság eltűnt az arcáról és egész lényében izzott a dühtől.

Louis még mindig döbbenten állt, Zayn pedig azon gondolkodott hogy mit is kéne mondania…de a farkasos dologról kicsit elkalandoztak a gondolatai Ashley felé, amin mosolyognom kellett. EZt ő is észrevette és elpirult. Louis kezdett visszatérni közénk de még mindig nem értett semmit. Liam szólalt meg elsőként:

-Harry te normális vagy, behoztál a házba egy kor…farkast?!-esett nekem.

-Mégis mit kellett volna tennem, hagytam volna ott egyedül az erdőben? Ő még mindig az az Emily akit eddig volt, nem változott meg, ne felejtsd meg Liam!- mondtam neki mostmár én is dühösen. Tudtam hogy Liam nem fogja díjazni, ha ezt megtudja, de  ez azért túlzás, nem lett semmi baja tőle se neki, se senkinek úgyhogy leállhatna…

-Nem felejtem el, de te erre behoztad egy vámpírokkal teli házba, gratula Styles! Legközelebb hozdd haza az egész falkát! Számomra így már nem ugyanaz a lány hanem egy rühes farkas, akit kedvem támadt kinyírni! Örülj neki hogy nem vagyok egy szörnyeteg, és a drágalátos farkasod megúszta, de ha megtudom hogy bármelyikőtök szóba mer állni farkasokkal, netán találkozgatnak, azt megölöm! És a farkast is! És ez nem csak Harryre vonatkozik hanem mindenkire! Megértettétek?!-ordította Liam vöröslő szemmel, és nem csak bennem hanem Zayn-ben is felment a pumpa, de ő türtőztette magát.

-Ezt nem kellett volna…-mondtam és ököllel behúztam neki egyet. Újra lendítettem a karom, de Liam kitért az ütés elől és a földre taszított a kezemet kicsavarva szorította földhöz, az térdét pedig a gyomromba fúrta.

-Harold Edward Styles, te nem fogsz itt engem pofozgatni, értve vagyok?!

-Nem fogod megmondani hogy mit csinálok! És jobb lesz ha békén hagyod Emily-t-válaszoltam neki vissza.

-De igen, mert amíg ebben a házban élsz én parancsolok neked! Azt meg majd meg látom hogy békén hagyom vagy megölöm.-mondta fölényesen majd felállt és elindult a konyha felé. 

Régen olyan jóban voltunk, mintha testvérek lennénk…bár akkor is voltak nézeteltéréseink, de nem ilyenek…de az már a múlt.

Épp felé akartam venni az irányt amikor a szemem sarkából megláttam, hogy Emily magához tért. Ezt pechemre Liam is észrevette és 360 fokos fordulattal felé vette az irányt.

De én elé ugrottam, megakadályozva hogy bántani tudja. Zayn rögtön követte a példámat Loui pedig kis habozás után. Így már hárman vettük körbe. Liam belátta hogy hármunk ellen nincs mit tennie, ezért inkább feladta és elrohant.

Mikor megfordultam láttam hogy a szerelmem sír, egyből odahajoltam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

-Nyugodj meg nincs semmi baj.-vigasztaltam, miközben letöröltem a könnyeit.

-Em, mi nem fogjuk hagyni hogy bárki is bántson téged.-mondta neki Zayn és kedvesen rámosolygott.

-Ha kell az életünk árán is megvédünk…csak kérlek, ne sírj…-kérlelte Loui és kezével végigsimította az arcát, ami eléggé idegesített, de persze nagyon jól esett hogy ők mellettem állnak.

-Honnan tudja Liam, hogy farkas vagyok?-tette fel a kérdést Emily bátortalanul.

-Harrytől!-újságolta Loui.

-Fogd be!-mondtam neki

-Mért fogjam be, hiszen ez csak is kizárólag miattad van!-kiabált Louis.

-Tényleg miattam?! Ki hazudott mindenkinek? És mégis ki gázolt bele mindenki életébe jogtalanul?! Mert én nem az biztos!

-Hát képzeld egy vámpír is követhet el hibákat és…!

-Hagyjátok már abba!-szólt ránk Emily.

-Srácok Emily-nek igaza van, az most nem megoldás ha veszekedtek…viszont öhm…-túrt bele a hajába- semmi hagyjuk..-

Pontosan tudom hogy mit akart tudni be félt Loui reakciójától. De most mindegy, jobb lesz ha elmondja. Segíteni fogok nekik, ennek az egésznek nincs már értelme amit csinálnak…

-Zayn, itt az ideje hogy elmondd az igazat. -mondtam neki határozottan.

-Remélem, nem lesz belőle nagyobb baj…-tette hozzá Loui halkan, mi pedig Zaynnel egymásra néztünk.

-De Harry, én még erre nem állok készen és szerintem Ő sem…- mondta Zayn aggódva. Igaza van, nem tudhatjuk hogy Loui miként reagálna, de most az egyszer muszály lesz kockáztatnunk…Tudom hogy Zayn nem sokáig bírja így hogy alig látják egymást és ezt a titkolózást…

Én mellette állok.

-Muszály lesz, és neki nem lesz semmi baja. Igérem! Vigyázok rá, ahogy te is Emily-re, amikor szükségem volt rá.-győzködtem.

-Jó…-mondta még mindig bizonytalanul.-de Loui igérd meg hogy nem mondassz el semmit Liamnem és Niallnek! Ez nagyon fontos nekem…

-Megigérem, csak mondd már.-mondta Louis izgatottan.

-Hát tudjátok minden egy évvel ezelőtt kezdődött...

7/II.Fejezet: Legalább te itt vagy nekem

Előszó: Itt a rész, bár kicsit késtem, ne haragudjatok! Visszajelzéseket léccccííí!

Puszi:

Az Írók

-Harry szemszöge-

-Szeretlek...szeretlek Emily.-suttogtam a fülébe.- Nagyon késő van, gyere hazakisérlek.

-Hazz, én nem akarok most hazamenni, mert anyáék tuti, hogy nem hagynának békén én pedig nem akarok most velük találkozni...Itt maradok inkább az erdőben. De ha akarsz te nyugodtam hazamehetsz.- mondta és újra egy könnycsepp szökött a szemébe. Gyorsan letöröltem. Hogy hiheti azt hogy majd itthagyom?

-Persze, megértelek, de eszedbe ne jusson itt maradni! Gyere velem haza, biztos a fiúk is örülnek majd neked.

-Köszönöm, de nem akarok Loui-val találkozni...

-Nem is kell, a szobámban fogsz aludni, persze csak ha nincs ellenedre...

-Nem, dehogy van ellenemre!-ugrott a karjaimba, én pedig elmosolyodtam. Közben mindkettem csurom vizesek voltunk már, de az eső lassan kezdett elálni.

-Gyere, akkor induljunk!- fogtam meg először a kezét aztán inkább fölkaptam és rohanni kezdtem vele. Miközben az erdőt szeltük át csak őt figyeltem. Élvezte a sebességet, aztán észrevette, hogy nézem és ő is felnézett rám. Elmosolyodtam, és ez az ő arcára is mosolyt csalt. Végre boldognak látom! Én teszem boldoggá. Ez felűlmúlhatatlan érzés...

Amikor a házhoz értünk lelassítottam. Lettetem Emily-t és előre mentem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, beléptünk én pedig megnéztem hogy van-e valaki a nappaliban, pechem van Loui és Niall a kanapén ülnek és bámulják a TV-t. Talán be tudunk úgy osonni hogy nem vesznek észre, vagy legalábbis nem tűnik fel nekik hogy nem egyedül vagyok. Intettem Em-nek hogy kövessen. Először jól haladtunk, de Niall kiszúrt minket a lépcsőnél, innen már nem volt gondunk arra, hogy csöndben kell lennünk.

-Mivan máris idehoztad a csajt...kitalálom ágyba akarod vinni ugye?! Mint mindenki mást akit idehoztál...

Emily rám pillantott aztán a földre nézett. Most mit mondjak neki? Niall mondatának második fele igaz volt...Eddig tényleg így volt. De Emily más...teljesen más...

-Hogy kit akarok ágyba vinni, egyébként meg semmi közöd hozzá Niall!- válaszoltam Niallnek.

-Szivi jobb lesz ha vigyázol magadra.-vigyorgott Emilyre mire előtte termettem és fojtogati kezdtem.

-HAGYD ŐT BÉKÉN!!!-ordítottam rá.

Hirtelen Liam és Zayn jelent meg a lépcsőnél. Zayn Emily-hez lépett és megölelte aki az arcát a pólójába temette. Niall hihasználta az alkalmat hogy Emily-re figyelek és a földre taszított.

-Zayn szemszöge-

Harry kiabálására ébredtem,kiléptem a folyósora és Liammel találtam magam szembe,egymásra néztünk majd vámpír sebeséggel rohantunk a földszintre. Harry Niallt folytogatta, Emily a lépcső aljánál állt, oda mentem hozzá és átöleltem az árcát a mellkasomba fúrta és sírni kezdet,a kezemet a hajába tettem és simogatni kezdtem. Niall és Harry szemei rubint vörös színben játszottak, Niallből mély morgás tört fel.Louis felállt a kanapéról,oda jött és kínozni kezdte őket.
-Louis hagyd abba!-szólt rá Liam.
Em megrezzent a karjaim között,állánál fogva felemeltem a fejét és a szemébe néztem nem a szokásosan csillogót szemébe egyszerre láttam a félelmet és a fájdalmat. Liam-re néztem aki félelmetesen nézet Louis-ra ezért Louis abba hagyta a fiúk kínzását.Majd Liam kivitte Louist a konyhába.Én pedig lerángattam Niall-t Harry-ről aztán felsegítettem Harry-t míg Niall Em-hez lépet és belé mélyesztette fogait mire észbe kaptunk a lány már eszméletlenül feküdt a padlón.
-Mit csináltál te szörnyeteg?!-ordította Harry és szaladt volna Niall után de Niall-nek hűlt helye se volt.
-Haver hagyd, inkább foglalkozzunk Emily-vel. - Kaptam el Harry kezét.
-Oké, de mit csináljunk, nagyon sok vért veszített?!
Ekkor Liam és Loui sétált be a előszobába.
-Mi történt?-Kérdezte Liam, a körülményekhez képest nyugodtan.
Furcsa, de ő majdnem mindig nyugodt tud maradni.
-Az az idióta, rohadék állat, megharapta Emily-t!-mondta Harry idegesen.
-Jó. Nyugodjunk meg és gondolkodjunk tiszta fejjel.-mondta Liam, a tiszta szót direkt nyomatékosan.
-Talán adhatnánk neki az egyik vértasakból vért…-vetette föl az ötletet Loui.
-Nem lehet…mert…áh…mindegy…-mondta Harry majd Emily-t óvatosan a kanapéra helyezte. Leült mellé és a haját kezdte simogatni.
-Harry, mond már hogy mit akartál mondani!-förmedt rá Harry-re Loui.
-Loui, a kiabálás most nem old meg semmit.-próbáltam én is nyufodt maradni.
-Srácok valamit el kell mondanom nektek….kérlek ne legyetek dühösek, mert én is csak ma tudtam meg de…de…szóval Emily farkas...

7./I. Fejezet: Legalább te itt vagy nekem

Előszó: Itt is van az új rész! A következő is nemsokára jön! :) Imádlak titeket, akkor is ha nem sok visszajelzést látok rögtön, de láttam hogy az előző fejezeteket +1-eztétek, többen is majdnem mindet és a pipákat is köszönöm! Tényleg imádlak titeket, de ha van egy kis időtök, legalább annyit írjatok kommentben, hogy elolvastátok és tetszet/nem tetszett. Köszi! :) Jó kedvem van! :)

Puszi:

Az írók

-Emily szemszöge-

Hazaérve bevágtam magam mögött, naná hogy anyáék meghallották és odajöttek.

-Emily, szívem kérlek ülj le a kanapéra, beszélnünk kell veled.- mondta anya és furcsa zavart véltem felfedezni a tekintetében.

-De nekem nincs kedvem beszélgetni.-jelentettem ki inkább tárgyilagosan, mint dühösen.

-Kislányom kérlek hallgass meg minket!-kezdte apa, emelve a hangsúlyán.

-Jól van…ki vele, mit akartok?

Talán az a bajuk hogy mostanában sokat mászkálok az erdőbe, és nem nagyon vagyok itthon…De hát már nem vagyok kisgyerek! Ezt csak felfogták már…

-Nem is tudom hogy hogyan kezdjek neki…-folytatta most anya a kezét tördelve.-tudod úgy tartják, hogy léteznek vámpírok és farkasok. Persze sokan csak azt hiszik, hogy ezek a lények csak legendák, de valaki teljesen biztos a létezésükben…

Itt csönd következett. Vajon anyáék tudnak Harryékről? Vagy mért beszélnek itt nekem vámpírokról meg farkasokról…?

Most apa nyitotta szólásra a száját:

-Tudod a vámpírok nagyon gonosz lények, embereket ölnek, a vérüket ontják…- (apa nem is sejti hogy én ezt mennyire jól tudom… gondoltam, és eszembe jutott egy könyv amit régebben olvastam a farkasok és a vámpírok harcairól…akkor még nem gondoltam hogy ez egy élő legenda…) - a farkasok viszont védelmező fenséges lények…

-Hova akarsz ezzel kilyukadni?!- szakítottam félbe apát idegesen.

-Kicsim a mi őseink farkasok így mi is azok vagyunk…te is és a bátyád is.-mondta anya.

-Tyler tud erről?-kérdeztem, de már minél messzebbre akartam rohanni el innen…

-Igen, amióta tud beszélni.

Ez már sok volt.

Kirohantam a házból futottam, messze minél messzebb…

Nem lehetek farkas! Nem ez képtelenség!

Ha eddig bármi esélyem is lett volna Harrynél, akkor mostmár minden szertefoszlott….mint egy rossz álom…Fel akarok ébredni!

De ez nem történt meg…

Az eső eleredt és én fáztam.

-Harry szemszöge-

Nem tudtam aludni, valami nyugtalanított. Úgy gondoltam kimegyek az erdőbe sétálni addig se gondolok Niall gonosz tervére. Az erdőn keresztülsuhanva csak Emilyre gondoltam. Vágytam rá hogy itt legyen velem és ajkai az enyémre találjanak. Nem Harry, ezt nem lehet! De vajon milyen lehet megcsókolni? Na jól van most már tényleg le kéne állnom! Akkor is jó lehet vele csókolózni…Mint ahogy azon a napon amikor találkoztunk…Nem nem szabad! vagy mégis…Na jó gratulálok Harry jelnleg magaddal vitatkozol, igazán nagy elmére vall...

Futás közben arra lettem figyelmes, hogy valaki sír. Mentem a hangután. A sötétből egy női alakot láttam kirajzolódni. Rögtön megismertem. Ezer közül is felismerném. Emily. Emily volt az és sírt egy fa tövében ülve, arcát a kezeibe temetve. Oda mentem hozzá és átkaroltam. Megrezzent, nagyon megijedt. Lassan fölnézett rám és könnyes arcát a vállamba fúrta.

-Na, ne sírj!-próbáltam vígasztalni, nem sok sikerrel. Mért sír ilyen keservesen? Talán a délutáni dolog miatt?

-Em, mi a baj? Én csináltam valamit?

-Dehogyis...-zokogott a nyakamba.

-Akkor jó, de mi bánt?-kérdeztem, mire Emily eltávolodott tőllem és a szemembe nézett. Letöröltem az arcáról a könnyseppeket, mire ajkát bizonytalanul szóra nyitotta.

- Harry- kezdte, még mindig bizonytalanul de egyre jobban fölbátorodott a mondandójára.- Tudom hogy még csak pár napja találkoztunk, de amikor megláttalak és amikor elmondtad hogy ki is vagy valójában én féltem, de...de valami vonzott hozzád, vágytam az érintésedre, ahogy most is...Harry én szeretlek...Eddig azt gondoltam hogy akár esélyem is lehet, de most...most hogy kiderült én egy farkas vagyok...Csak akartam hogy tudd...remélem boldog leszel!- 

Most felált és elindult. Megfogtam akarját és mélyen a szemébe fúrtam tekintetemet. 

Annyi mindent akartam mondani...hogy én is ugyanezt érzem...hogy nem zavar hogy farkas...hogy szeretem...

Lassan közeledtem hozzá. Lassan. Ajkaink vadul forrtak össze, kezemet az eső áztatta hajába vezettem. Ez a csók most más volt. Nem olyan mint amikor először találkoztunk. Akkor az csak a büszkeségem fitogtatása volt. Ez most más, teljesen más. Pihegve vált el tőllem, aztán szorosan megölelt.

-Szeretlek...szeretlek Emily...-suttogtam a fülébe.