Előszó: itt is van a következő rész, nem lettt valam hoszzú, de a következő részek remélhetőleg nem lesznek ilyen rövidek! Köszönöm azoknak akik feliratkoztak, bár nem nagy szám, de még gyarapodhat! Kommentet írni nem jár halálbüntetéssel! ha tudtok légyszi írjatok!
Puszi:
Az Írók
-Ashley szemszöge-
Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy leestem az ágyról. Jobb karomhoz kaptam és csak ekkor vettem észre, hogy tulajdonképpen semmi nincs rajtam...
Bal kezemmel megtámaszkodtam az ágyon és fölnéztem. Zayn szuszogott fenn, az alsótestét hanyagul takarta a vékony takaró, haja pedig kócosan lógott a szemébe.
Minden szembe jutott ami történt. testemet félelem töltötte el, de ahogy visszagondoltam rá minden kétségem eltűnt. Szeretem őt és ő is engem, semmi nem álhat közénk.
De mi van ha valaki látott vagy hallott minket?
Felvettem a földről a narancssárga törölközőt és magamra tekertem. Zayn mellé ültem. haját kisöpörtem a szeméből és a kezemet végigsimítottam borostás arcán, mire lassan kinyitotta a szemét. Elmosolyodott aztán magához húzott és megcsókolt.
-Zayn, el kell menned...-suttogtam, kezemett mellkasára vezetve.
-Tudom, de olyan nehéz most itthagyni téged...-döntötte a homlokát az enyémnek. Aztán lassan felált és felöltözött. Az arcomat egy könnycsepp áztatta végig, amit Zayn is észrevett.
-Ne sírj! Nincs rá okod..-törölte le az arcomat ujjával.
-Csak, most megint elmész és ki tudja mikor láthatlak viszont...nélküled nem vagyok teljes...-bújtam hozzá, ő pedig szorosan átölelt.
-Gondolj arra hogy gondolok rád. Nagyon szeretlek Ashley és köszönöm hogy vagy nekem.- ezek voltak az utolsó szavai, aztán egy másodperc alatt kinn termett az erdőben.
-Zayn szemszöge-
Miközben a ház felé futottam újra lejátszódott bennem minden csók és érintés.Htalmas mosollyal az arcomon szeltem át az erdőt. De gyorsan lefagyott az a rcomról ez a mosoly. Egy dologgal nem számoltam....A többiekkel.
A házban sötét volt, a nappalit a Tv gyér fénye világította meg. A kanapén Niall bámulta a készüléket.
-Zayn, te mégis hol voltál eddig?!-kérdezte szmrehányóan.
-Pont nem rád tartozik!
Na már csak ez hiányzott, nem is láthatom Ashley-t még egy ideig, mert Niall tuti követni fog ha elmegyek...
Föltrappoltam a lépcsőn és bevágtam magam mögött a szobaajtón. ledobtam magam az ágyra és végre egyedül lehettem. Csak én és az emlékek.
de nem volt túl sok nyugalmam. A kilincs kattanása után valaki belépett a szobába. Amikor Harry alakját láttam kirajzolódni a szotét szobában megkönnyebbültem.
-Szia Hazz, azt hittem már hogy Liam, vagy Niall jött utánam...- sóhajtottam mire Harry felnevetett.
-Gondolom nem kell megkérdeznem hogy hol voltál...- mondta, mire én csak mosolyogva nyugtáztam, hogy nem nem kell megkérdeznie...
-És azt se hogy mit csináltatok...-vigyorgott gonoszul egy kis csendután.
-Hé! Ezt meg honnan tudod?!-hökkentem meg, de persze...Harry gondolatolvasó...
-Az én társaságomban jobb ha figyelsz, hogy mire gondolsz!- nevetett én pedig megráztam a fejem.
-Ajj már Harry...Szálj ki a fejemből!-szóltam rá, mert nem tudtam nem Ashley-re gondolni.
-Jól van...visszamegyek a szobámba!-indult az ajtó felé nevetve.
-Jól teszed!-kiáltottam utána, aztán egy sóhaj keretében visszadőltem az ágyra és bámultam tovább a plafont, magam újra átadva az emlékeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése