7/II.Fejezet: Legalább te itt vagy nekem

Előszó: Itt a rész, bár kicsit késtem, ne haragudjatok! Visszajelzéseket léccccííí!

Puszi:

Az Írók

-Harry szemszöge-

-Szeretlek...szeretlek Emily.-suttogtam a fülébe.- Nagyon késő van, gyere hazakisérlek.

-Hazz, én nem akarok most hazamenni, mert anyáék tuti, hogy nem hagynának békén én pedig nem akarok most velük találkozni...Itt maradok inkább az erdőben. De ha akarsz te nyugodtam hazamehetsz.- mondta és újra egy könnycsepp szökött a szemébe. Gyorsan letöröltem. Hogy hiheti azt hogy majd itthagyom?

-Persze, megértelek, de eszedbe ne jusson itt maradni! Gyere velem haza, biztos a fiúk is örülnek majd neked.

-Köszönöm, de nem akarok Loui-val találkozni...

-Nem is kell, a szobámban fogsz aludni, persze csak ha nincs ellenedre...

-Nem, dehogy van ellenemre!-ugrott a karjaimba, én pedig elmosolyodtam. Közben mindkettem csurom vizesek voltunk már, de az eső lassan kezdett elálni.

-Gyere, akkor induljunk!- fogtam meg először a kezét aztán inkább fölkaptam és rohanni kezdtem vele. Miközben az erdőt szeltük át csak őt figyeltem. Élvezte a sebességet, aztán észrevette, hogy nézem és ő is felnézett rám. Elmosolyodtam, és ez az ő arcára is mosolyt csalt. Végre boldognak látom! Én teszem boldoggá. Ez felűlmúlhatatlan érzés...

Amikor a házhoz értünk lelassítottam. Lettetem Emily-t és előre mentem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, beléptünk én pedig megnéztem hogy van-e valaki a nappaliban, pechem van Loui és Niall a kanapén ülnek és bámulják a TV-t. Talán be tudunk úgy osonni hogy nem vesznek észre, vagy legalábbis nem tűnik fel nekik hogy nem egyedül vagyok. Intettem Em-nek hogy kövessen. Először jól haladtunk, de Niall kiszúrt minket a lépcsőnél, innen már nem volt gondunk arra, hogy csöndben kell lennünk.

-Mivan máris idehoztad a csajt...kitalálom ágyba akarod vinni ugye?! Mint mindenki mást akit idehoztál...

Emily rám pillantott aztán a földre nézett. Most mit mondjak neki? Niall mondatának második fele igaz volt...Eddig tényleg így volt. De Emily más...teljesen más...

-Hogy kit akarok ágyba vinni, egyébként meg semmi közöd hozzá Niall!- válaszoltam Niallnek.

-Szivi jobb lesz ha vigyázol magadra.-vigyorgott Emilyre mire előtte termettem és fojtogati kezdtem.

-HAGYD ŐT BÉKÉN!!!-ordítottam rá.

Hirtelen Liam és Zayn jelent meg a lépcsőnél. Zayn Emily-hez lépett és megölelte aki az arcát a pólójába temette. Niall hihasználta az alkalmat hogy Emily-re figyelek és a földre taszított.

-Zayn szemszöge-

Harry kiabálására ébredtem,kiléptem a folyósora és Liammel találtam magam szembe,egymásra néztünk majd vámpír sebeséggel rohantunk a földszintre. Harry Niallt folytogatta, Emily a lépcső aljánál állt, oda mentem hozzá és átöleltem az árcát a mellkasomba fúrta és sírni kezdet,a kezemet a hajába tettem és simogatni kezdtem. Niall és Harry szemei rubint vörös színben játszottak, Niallből mély morgás tört fel.Louis felállt a kanapéról,oda jött és kínozni kezdte őket.
-Louis hagyd abba!-szólt rá Liam.
Em megrezzent a karjaim között,állánál fogva felemeltem a fejét és a szemébe néztem nem a szokásosan csillogót szemébe egyszerre láttam a félelmet és a fájdalmat. Liam-re néztem aki félelmetesen nézet Louis-ra ezért Louis abba hagyta a fiúk kínzását.Majd Liam kivitte Louist a konyhába.Én pedig lerángattam Niall-t Harry-ről aztán felsegítettem Harry-t míg Niall Em-hez lépet és belé mélyesztette fogait mire észbe kaptunk a lány már eszméletlenül feküdt a padlón.
-Mit csináltál te szörnyeteg?!-ordította Harry és szaladt volna Niall után de Niall-nek hűlt helye se volt.
-Haver hagyd, inkább foglalkozzunk Emily-vel. - Kaptam el Harry kezét.
-Oké, de mit csináljunk, nagyon sok vért veszített?!
Ekkor Liam és Loui sétált be a előszobába.
-Mi történt?-Kérdezte Liam, a körülményekhez képest nyugodtan.
Furcsa, de ő majdnem mindig nyugodt tud maradni.
-Az az idióta, rohadék állat, megharapta Emily-t!-mondta Harry idegesen.
-Jó. Nyugodjunk meg és gondolkodjunk tiszta fejjel.-mondta Liam, a tiszta szót direkt nyomatékosan.
-Talán adhatnánk neki az egyik vértasakból vért…-vetette föl az ötletet Loui.
-Nem lehet…mert…áh…mindegy…-mondta Harry majd Emily-t óvatosan a kanapéra helyezte. Leült mellé és a haját kezdte simogatni.
-Harry, mond már hogy mit akartál mondani!-förmedt rá Harry-re Loui.
-Loui, a kiabálás most nem old meg semmit.-próbáltam én is nyufodt maradni.
-Srácok valamit el kell mondanom nektek….kérlek ne legyetek dühösek, mert én is csak ma tudtam meg de…de…szóval Emily farkas...