22.fejezet: Búcsú

-Ashley szemszöge-

Az égen még nem tünt fel a nap de már kékesen derengett az alja. Zayn a kezemet fogta és csak néztünk a messzi semmibe.
-Szia kicsim.-Zayn maga felé fordított és méllyen a szemembe nézett a félhomályban. Közelebb hajolt hozzám, éreztem az arcomon párás lehelletét. Ajkát enyémnek tapasztotta és mégközelebb húzott magához. Forró könnyek áztatták arcom. Nem akartam sírni...
-Ne sírj...-törölte le könnyeim.-gondolt azt hogy nyaralni mész...tudod hogy elkell menned...nem teszem kockára az életed...-egyik kezét a hasamra tette -és az ővét se...-mondta de nem vigasztaltak szavai. Átkaroltam nyakát és mégegyszer megcsókoltam, de megint eltolt magától.

-Zayn szemszöge-

Amikor Ashley immár másodszor csókolt meg nem bírtam tovább. Eltoltam magamtól, bármennyire is fájt. Pár pillanatig néztük egymást aztán Ashley elindult a repülő felé. Mostmár nem nézett hátra, de tudtam hogy sír...megint miattam...
Még mindig ott voltam amikor már rég elment. Balról erős vérszagot éreztem. Ember, egy nő. Ökölbe szorítottam kezem és elakartam indulni a másik irányba. De a következő pillanatban már a nő mellett álltam aki elvágta a kezét.
-Jöjjön segítek.-mondtam és mosdó felé kezdtem vonszolni.
-Mit akar...-kezdte a nő nyávogos hangon a kérdést de befogtam a száját és belöktem az egyik fülkébe. Oldalra hajtottam a fejét és felhasítottam a bőrt vékony nyakán. A nő felsíkoltott, bele haraptam a nyakába és kortyolni kezdtem az édes folyadékot.
Elengedtem a nőt aki vérével bemocskolta a fehér csempét.
Mire valaki észre vette volna már ott sem voltam...