18.fejezet - Valóság vagy talán mégsem...?!

-Harry szemszöge-
Tejesen átlagos napnak indult, míg nem találkoztam Vele. Senki és semmi nem állíthatja meg. Démon, angyal és boszorkány...ezt senki sem tudja. Az Árnyvilág fél tőle. Kb. 200 éve eltűnt és mindenki remélte hogy meghalt. Most visszatért. Veszélyben vagyunk!
-Srácok bajban vagyunk! - mondtam.
-Miért lennénk bajban? Hiszen minden rendben vagy...csináltál valamit már MEGINT?! - kérdezte Liam felhúzva a szemöldökét.
-Hahaha...szakadok a röhögéstől! - nevettem fel szarkasztikusan. - Inkább hallgassatok meg aztán ítélkezzetek! - leültünk a kanapéra.
-Na nyögd ki! - mondta Zayn.
-Miközben az erdőben vadásztam megláttam Őt! Visszatért! - meséltem.
-Ki az az Ő? - kérdezte Ashley.
-Rose pears a neve. Nem tudjuk milyen lény, csak azt, hogy nagyon erős. Kb. 200 éve tűnt el és mindenki azt hitte meg halt de úgy látszik mégsem. mindannyiunk életét veszélyezteti! - mondta Louis komolyan. Erre kicsapódott az ajtó és belépett rajta Rose Pears az Árnyvilág legősibb ellensége.

-Rose szemszöge-
A tó tükrében néztem a kinézetemet. Lila szemek, fekete angyal szárnyak, hegyes szemfogak, szőke haj. Szinte átlagos. Suhogást hallottam és egy elsüvítő alakra lettem figyelmes. Vámpírok. Úgy döntöttem követem. felrepültem és a nyomába eredtem. Hirtelen megállt. Harry az. Elvezetett a házukhoz. Ez az!! Ahogy érzem farkasok is vannak velük. Egyre idegesebb lettem; éreztem, hogy szétárad bennem az erő. Berúgtam az ajtót, ami pici darabokra hullott szét. Félelemmel és gyűlölettel teli szemekkel találtam szembe magam. Felismertek.
-Mit akarsz tőlünk? - kérdezte Liam dühösen.
-AZ ÉLETETEKET! - ordibáltam. Ilyennek kell lennie egy démonnak.Ők kezdeményeztek a harcot. Harry támadott , de én hárítok. Zayn egy villámot küldött felém, én könnyedén elkapom és visszadobom felé. Az egyik farkaslány (Ashley) felkiált és a földre rogy. Zayn szeme szikrákat szór és odasiet hozzá. Harry a másik farkast védi. A többiek támadást indítanak. Nem tudok koncentrálni, egyre gyengülök. Nem tudom mi van velem! Gyerünk Rose szedd össze magad!
-Ááááááááá! - kiáltottam és Zayn hátára ugrok és a földre teperem, ott birkózunk tovább. Több helyen megsebesít, de én egy jól irányzott harapással megölöm. Mindenki szemében még nagyobb lángra lobban a gyűlölet. Mindenkit egy burokba zárok, ahol mindenkinek valós látomása lesz. Liam egy sivatagban sétál, majd jöttek a gumimacik, Liam megeszik egyet hamm....így ment volna tovább, ha a gumimacik fel nem robbannak. Liamnek vége. Niall nem tom miért egy mesekönyvben van még pedig női ruhában ( amit meglehetősen kényelmesnek talált!!!). Arra jár a boszorka és kínálgatja almával és kérdezi tőle:
-Niall, éhes vagy?
-Igen, na adja csak ide! - mondta Niall és beleharapott a mérgezett almába és innen tudjátok mi történt. Emily és Harry náthában halt meg.
-Harry, hapciznom kell!-mondta Emily.
-Nekem is - jelentette ki Harry.
-Hapciiiiiiiiii- pont egyszerre és kaputtoltak. Louist a nevetése ölte meg.
-Csikíííííí, csiki, csiki, csik-csikíííí-mondtam.
-Hahahaha, neee, kérlek hagyd abba!!- mondogatta Louis. Mindenki meghalt. VÉGE! Valami még sem stimmel! Fura dolgot érzek. A bűntudat! Olyan dolgot csináltam amit lehet hogy meg fogok bánni de megtettem, mert én már nem vagyok a régi énem. Talán még nincs vége! Vííííí!!!

-Harry szemszöge-
Lebegek, apró porszemcsék vesznek körül. Látom a harcot. Nem sokáig vagyok a levegőben. Újra érzem a talajt a testem alatt. Felkelek a földről, ahogy a többiek is. Ledöbbent Rose-sal, de végül elmosolyodik.
-Megbántam amit tettem veletek, sajnálom!- mondja megbánóan.- talán az 5. dimenzióban való életem megváltoztatott és szeretném, hogy....ha....barátok lennénk!
-Csoportos ölelés!-kiáltotta el magát Louis. Mindannyian nevetünk.
-Van egy kérdésem Rose!-mondtam Rose-nak. Rám nézett. -Te adtad vissza az életünket?-kérdeztem.
-Igen, ezt elég nehéz megmagyarázni hogyan jöttem rá hogy ez a helyes, de a halálotok után nagyon nagy volt a bűnbánatom, ilyet még soha az életemben nem éreztem. De nem bántam meg a tettem hiszen most először életemben éreztem jól magam!
-Ennek nagyon örülünk, van egy új családtag! - mondta Niall.
-Tényleg itt maradhatok?-csillant fel a szeme.
-Hát persze!-feleltem és Rose a nyakamba borult,de azonnal elengedett és bocsánat kérően nézett Emilyre. Csöngettek.
-Várunk valakit?-kérdezte Zayn.
-Nem tudom - válaszolt Ashley és ajtót nyitott. Kik léptek be rajta....Alvin és a mókusok meg a mókuslányok.
-Ezt nem hiszem el!-mondta Liam.
-Sziasztok-köszönt Alvin.-hát akkor kezdődjön a buliii! Egész éjszaka buliztunk. Alvinék jó fejek, Rose-ban pedig egy új barátra és családtagra leltünk. Mindig jó, ha jó a vége!

-------------------------------------------------------------------------------------------Harry szemszöge-
-Hé, Harry, hahó jó reggelt! - köszöntött reggel Emily.
-Ez álom volt?-kérdeztem.
-Mi volt álom?-kérdezett vissza Emily.
-Semmi majd reggelinél mindenkinek elmesélem.-reggeli közben elmeséltem nekik az álmomat.Mindenki röhögésben tört ki.
-Hát haver többet nem nézünk veled se horrort se animációs filmet!- nevetett Zayn.
-Naaaa!-durcáztam. Tovább nevettünk és sokáig nem tudtuk abbahagyni.Ekkor megpillantottam a teraszajtóban Rose-t és kacsintott, aztán elment. Lehet, hogy létezik a gonosz, de a mai napon szerintem nem fog hozzánk benézni.

Mindenkinek kellemes Április 1-jét és sok bolondozást kívánok! Víííííí!!
Puszi: Rose Pears és az írók.