Liam szülinapja

Sziasztok tegnap elfelejtettük ki írni, de utolag is....
Happy Birthday Liam James Payne! <3

Puszi:
          Az írók (Stella)

Kedves, Drága Olvasók!

Megnyitotta kapuit egy új történetes blogunk. iliveinthedarkside-maffia.blogspot.hu Nézzetek be ha van kedvetek, nagyon örülnénk neki! Ez a blog is 1D-fanfiction, többé-kevésbé. A történet, egy lányról szól aki igéretes Balett tehetség Franciaországban. Egy este olyan dologra jön rá ami megváltoztatja az életét örökre. Maffia, piff-puff, dirr-durrr stb...stb... Fent van a prológus inkább olvassátok el azt, mint hogy itt hülyeségeket irogassak nektek össze-vissza!

Puszi, ölelés, és minden jó a világ legjobb olvasóinak:

Az Írók

12.fejezet: Bosszú

Előszó: Sziasztok! Remélem jòl telik a nyaratok! Most mégis ùgy alakult hogy fel tudunk tenni egy részt remélem tetszeni fog.Még nem a teljes rész, azért ilyen rövid. A többit csak azután tesszük fel hogy van három jelentkező legalább az előző bejegyzésben közzétett hirdetményre. Olvasshattátok hogy keresünk valakit akiről formázhatunk egy karaktert. Egy jelentkező már van ùgyhogy siessetek komit írni! ;) E-mailt is írhattok bármelyikünknek. További jò nyáriszünetet nektek! Pihenjetek mielőtt megint elkezdődik az iskola! Na ezt a szòt még leírni is fájt... nem untatlak titeket, jó olvasást! Komizzatok ha van időtök! Puszi: Az Írók

-Emily szemszöge-

A bokorban valami megzörrent.Ashley ilyedten kapta oda fejét.Hirtelen Harry lépett elő a fa mögül.-Sziasztok! Hát ti?-kérdezte,de szemét nem vette le rólam. Elém lépett és kezét az arcomra vezette. Egész lényembe forróság szökött és gyorsan megcsókoltam. Nem tudom mennyi ideig tarthatott,de Zayn zavart köhécselése szakította félbe. Louis a földet nézte,Zayn és Ashley pedig kérdőn néztek ránk. Harry mosolyogva karolt át.Barátnőm finoman elmosolyodott majd Zayn Ash-re pillantott  pedig bólintott.Ez nekem is mosolyt csalt az arcomra. Jó látni, hogy ők szavak nélkül is megértik egymást. Vajon mi is leszünk ilyenek Harry-vel?-tünödtem el.-Harry-kezdte Zayn- neked még nem mondtuk el de neked is van hozzá közöd,meg el is szeretném mondani.-Mit?-húzta fel szemöldökét Harry.-Terhes vagyok!-vágott közbe Ashley,Harry pedig a homlokát ráncolva bólintott.-Ugye tudod,hogy Liam és Niall...-mondta,de inkább nem folytatta.-Valahogy meg kell őket győzni...legalább csak Liammet,én nem tudok tovább titkolozni...és most,hogy ti is...Loui ugy...-fordult most Zayn Loui felé, de Loui nem volt már sehol. Hova mehetett?! 

-Louis szemszöge-

Bosszú. Bosszú...csak ez az egy szó járt a fejemben, miközben visszafelé igyekeztem a házhoz. Elmondom Liamnek. Azt se bánom ha megöli őket...

 Nagyvadként csörtettem az erdőben a ház felé. Belöktem az ajtót és Liam szobájába rohantam. Liam háttal állt nekem és az ablakon bámult kifelé.

 -Liam! Öld meg!-ordítottam egyet.

 Liam nyugodtnak tűnt, úgy kérdezte, hogy kit.

 -Harry! És...-Liam szemszíne is vörösre változott.

 -Mi és?!-kérdezte.                                                                                                                                    -Emily!-most már nem haboztam. Megérdemli, hiszen fájdalmat okozott.                                                 Liam gonoszan villantotta ki a szemfogait és elrohant. Az orrom előtt becsapódó ajtót én is kivágtam és utána szaladtam. 

Közlemèny!

Sziasztok!
Csak annyit szeretnèk mondani, hogy ameddig nem lesz legalább 3 jelentkezõ karakter muzsának addig nem lesz új rèsz. Kèrlek jelentkezzetek, NAGYON FONTOS lenne!
                                                    Puszi: az ìrok

Új szereplő. JELENTKEZZ!

Sziasztok!
Lesz egy új karakter a blogba,de nem tudom,hogy kiről mintázzam meg ezért a segítségeteket kérem. Aki szeretné,hogy róla mintázzam meg a karaktert az commentbe írja a bejegyzés alá és írja oda a tulajdonságait (pl.: kedves, szeretem a...). És mi majd ki válasszuk,hogy ki legyen az. Annyit elárulhatok,hogy az új szereplő Liam és Harry húga lesz. Várom a jelentkezőket! Ne feledjétek szeptemberben ÚJ RÉSZEK! Addig is jó meglévő nyári szünetet!

                                                                                                                                Puszi: Az írok
                                                                                                                 

Kedves Olvasók!

Bár nagyon szerettem volna, de nyáron sajnos nem tudtuk megoldani, hogy részekkel szolgálhassunk. Egyikünk se lesz internetközelben, nyaralunk és szerintem ti is. De mindent megteszek hogy legalább egy részt fel tudjunk tenni...nagyon sajnálom, de ez egyenlőre tényleg megoldhatatlan...
Remélem azért kitartotok mellettünk, rengetek élményben gazdag nyári szünetet kívánok, és ne feledjétek hogy szeptembertől újra itt leszünk!

Puszi:

Az Írók

11.fejezet: Nem várt fordulat

Előszó: Már megint késtem...ne haragudjatok...viszont mentségemre legyen szólva, hogy Trailert készítettem amit a következő bejegyzésben fel is teszek. Ez a rész hosszab lett most mint a többi és szerintem egész jó. Kiváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek írjatok!

Puszi:

Az Írók

-Ashley szemszöge-

Mi lehet velem? Már napok óta furán érzem magam és viselkedem... Igazán csak egy dolog jöhetne szóba de rágondolni sem merek...

pár perc múlva

A fehér kövön ültem és hátamat a csempének döntve vártam a teszt eredményét.

Pozitív.

Én terhes vagyok...

Úristen.

Hogy fogom ezt elmondani Zaynnek? És mit fogok mondani a többi farkasnak? És egyáltalán mit tegyek?! Ezernél is több kérdés fogalmazódott meg bennem, de a választ nem találtam rájuk. Legjobban attól félek, hogy Zayn mit fog szólni...Egy könnycsepp gördült végig az arcomon és a csöndben lehetett hallani ahogy a kőre csöppen. Mi van ha így egyszerűen elhagy... Zokogni kezdtem és most az a tudat sem vigasztalt hogy a közös gyermekünket hordozom a szívem alatt.

-Ashley...-törte meg zokogásom csöndjét Emily hangja- Ashley, hol vagy?-kiáltotta.

És most neki mit mondjak? Talán jobb lesz ha semmit...

-Itt a fürdőszobában..-mondtam kicsit bizonytalanul.

-Emily szemszöge-

Jött még egy új farkas. Egy fiú, William. Írtóra helyes... kalandoztam el. Anya mondta hogy szóljak Ashleynek hogy neki is mutasson meg mindent mint ahogy délelőtt nekem. Bár én azóta hogy elrohant semmit nem tudok róla... 

-Ashley-néztem körül a házban, de nem láttam sehol. -Ashley, hol vagy?
-Itt a fürdőszobában...-mondta remegő hangon pár perc múlva.
Mikor benyitottam a fürdőbe, eléggé meglepődtem. Ashley a földön ült mellette egy terhességi teszt volt a kövön, mást nem láttam. Leültem mellé a kőre és óvatosan átkaroltam.
-Ashley, mi a baj?
-Ter...terhes vagyok.-jelentette ki dadogva a sírástól és a rémültségtől.
-Dehát ez nagyszerű!-mosolyodtam el.
-Nem, nem az...mégis mit mondjak bárkinek is? Ennek a gyereknek egy vámpír az apja...az a vámpír akit szívemből szeretek és az a vámpír aki nem tudom hogy mit fog ehhez az egészhez szólni...Nélküle nincs értelme az életemnek!-tört ki belőle a zokogás.-nem akarom hogy elhagyjon, nem akarok megválni tőlle...-suttogta lehajtott fejjel. És még jobban zokogni kezdett. Nagyon rossz volt így látni.

-Biztos vagyok benne, hogy Zayn soha, de soha, de soha nem hagyna el téged. Nagyon szeret, biztosan örülni fog a kicsinek is ne aggódj ezen. Ha kell én itt vagyok neked, segítek amiben csak tudok. De persze csak ha szeretnéd.-simítottam végig a kezem a hátán. A szeme megint könnybe lábadt.
-Valami rosszat mondtam?-kaptam a szám elé a kezem.
-Nem...dehogy is..sőt...tudod azt hittem először, hogy beképzelt leszel miután a szüleid a falka vezetői, de pont az ellenkezője vagy, kedves és szerintem nagyon jó barátnők lehetnénk. Köszönöm hogy te legalább mellettem vagy!-ölelt meg szorosan.- Hogy fogom  elmondani Zayn-nek?- suttogta miközben még mindig ölelt.
-Segítek. Elmegyek veled!- nyugtattam meg- Gyere, mosd meg az arcod, ha jól gondolom már rég találkoztatok és ne kisírt szemekkel menj hozzá.-álltam föl és segítettem fel őt is. Lassan a csaphoz lépkedett és megmosta az arcát és az elkenődött szempillaspirált is újra feltette aztán elindultunk. Mindketten fenséges farkasbundában szeltük át az erdőt. A szél vadul csapódott az arcomba miközben teljes erőmmel rohantam. A fák között futva szlalomoztunk míg fel nem tűnt a szemünk előtt a gyönyörű és rejtélyes erdei ház. Ashley lelassított, majd végül megállt és visszaváltozott. Én is így tettem és együtt léptünk be a hatalmas házba. Bátorítóan megszorítottam Ash kezét, ő kicsit magabiztosabban lépkedett előttem. A nappaliból Zayn és Loui hangja hallatszott. Ashley nekiment a cipős szekrénynek ahonnan hangos puffanással estek le a cipők. A hangra Loui és Zayn rögtön ott termettek. Zayn szava elakadt ahogy meglátta Ashley-t és szerelmes pillantással közelebb lépett hozzá. Ashley szeme könnybe lábadt és szorosan átkulcsolta kezével Zayn nyakát aki erősen megfogta a derekát és magához húzta egy gyengéd csókra.
Loui-val farkasszemet néztem egyikünk sem tudott megszólalni. A szeméből semmit nem tudtam kiolvasni, közönyös volt. Csak egy pillanatra láttam meg benne a fájdalom szikráját, de Zayn mély hangja megtörte a pillanatot és szemei újra semmitmondóak és megvetők lettek.
- Nem lehettek itt, Liam és Niall az emeleten vannak...-mondta.
-És Harry?-kérdeztem bizonytalanul, mert hiánya már felemésztett.
-Kinn vadászik.-válaszolt Zayn.-De hogy kerültetek ide?
-Mondanom kell valamit.- kezdte Ashley.
-De menjünk ki. Itt nem biztonságos egyikőtöknek sem. Sehol sem biztonságos.
Kiléptünk az ajtón és az erdő egy rejtett zuga felé vettük az irányt. Zayn lelassított és Ashley szólalt meg először.
-Ne haragudjatok, de ezt négyszemközt szeretném megbeszélni Zaynnel....
-Menjetek csak.- mondta Loui és ketten maradtunk.

-Zayn szemszöge-

Ashley-vel kicsit arrébb mentünk a többiektől. Meg akartam csókolni, de ő eltolt magától.

-Zayn én...-kezdte, de elakadt- annyira félek hogy mit fogsz mondani...

- Bármit mondasz nem fog semmi rossz történni. Ígérem.-öleltem meg.

-Én...terhes vagyok-ejtette ki a szavakat nehézkesen, halkan szinte suttogva, miközben tekintetével a cipőjét pásztázta. Megfogtam az állát és felemeltem a fejét kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. Még ezt az egészet nem nagyon tudtam felfogni, csak néztem a kék szempárt és tudtam, hogy együtt mindent megoldunk.- Szeretlek Zayn.-mondta.

-Én is nagyon szeretlek, nem kell félned.- öleltem meg még szorosabban és egy lágy csókot leheltem ajkaira, amit gyengéden viszonzott.

Nem tudom mi lesz most. Ha megtudják, a farkasok, hogy én vagyok a kicsi apja az borzasztó lesz. Ha Niallék ezt az egészet megtudják...Nem tudom mit tegyek, nekem kell őt megvédenem, de nem bírok tovább titkolózni. Nem akarok csak titokban találkozni velük. Ha tehetném az égbe kiálltanám, hogy szeretem és boldogan mesélném mindenkinek, hogy apa leszek. Immár az én arcomat is könnyek áztatták. Letöröltem őket, nem akartam hogy gyengének lásson. De így is észrevette hogy sírtam. Homlokomat az enyémnek döntötte és hagyta, hogy a könnyek végigáztassák az arcát. Hüvelykujjammal gyengéden letöröltem a könnyeit és magamhoz öleltem.

-Nem kell félned, ez csodálatos!-toltam el magamtól, mire elmosolyodott végre.

-Csodálatos...-ismételte meg a szót  halkan, én pedig bíztatóan megfogtam a kezét és visszasétáltunk a többiekhez. Őszintén bíztam benne, hogy minden rendben lesz.

-Louis szemszöge-

Zayn és Ashley elment beszélgetni, így kettesben maradtam Emily-vel. Csak álltam ott mellette és nem tudtam mit kéne most tennem. Láttam rajta, hogy valamin nagyon elgondolkodott.

-Te tudod, hogy Ashley mit szeretne mondani Zayn-nek?-próbáltam megtörni a kínos csendet és oldani a hangulatot. Emily felém fordult és egyenesen az enyémbe fúrta a tekintetét, majd szemrehányóan válaszolt.

-Igen tudom, de neked semmi közöd hozzá!-láttam, hogy ezek a szavak még neki is fájnak. Szerettem volna visszaszólni, fájdalmat okozni, de nem tettem.

-Emily kérlek ne kiabálj. Én csak megkérdeztem, mert kíváncsi vagyok- mondta kedvesen hátha lenyugszik, de pont az ellenkezője történt.

-Tényleg Loui?! Képzeld tudok mindenről!-indult el felém kiabálva és a szeme kezdett vörösleni. Egy kicsit megijesztett de nem hátráltam.-Tudom, hogy hazudtál a bátyámnak arról, hogy te vittél haza, hazudtál arról hogy megbízhatok benned, és mégis hogy gondoltad azt hogy csak úgy besétálsz a házunkba?! Képzeld ébren voltam amikor azt mondtad, hogy szeretsz, de gondolom ebben is hazudtál!-a szeme most már szinte teljesen vörös volt. Ez elég rémisztő volt. Akartam mondani, hogy igaz hogy szeretem, akartam mondani hogy elrontottam, hogy sajnálom...De szemráhányó tekintetét látva meg sem szólaltam. Ezt is magamban tartottam.

-Emily! Nyugodj le kérlek!-már én is kiabáltam, de nem a dühtől... Megrezzentem ahogy meghallottam Zaynék lépteit az avarban. Emilynek olyan hirtelen múlt el a dühe ahogy jött, Ashleyhez ment és megölelte. Én pedig Zaynhez léptem.

-Szóval ő itt Ashley?-kérdeztem mert most láttam őt először. Gondolataim az előbbi "beszélgetés" körül keringtek, nem tudtam kiverni a szavakat a fejemből.

-Igen- mondta halkan és arca elég gondterhelt volt.- de...kérlek ne mondd el senkinek, hogy...Ashley...szóval...

-Mondd nyugodtan, bennem mmegbízhatsz nem mondom el senkinek.-nyugtattam meg.

-Szóval AShley terhes, ezt mondta most el nekem.-szakadt ki belőle.

-Tőled?

-Persze...-mondta kicsit meghökkenve.-de nem ez a baj...Liamék...-mondta én pedig csak együtérzően bólintottam.

Trailer

Sziasztok!
Itt van a blog Trailere, én készítettem remélem elnyeri a tetszéseteket!:
Itt megnézhetitek youtube-on :
https://www.youtube.com/watch?v=39KTwktXeFY
:) :D

Puszi és visszajelzéseket kérnek:

Az írók

10. Fejezet: Átváltozás

Előszó: Ne haragudjatok a késésért...tényleg...remélem annak ellenére hogy kicsit rövid és szerintem nem a legjobb nektek tetszeni fog!

Puszi:

Az Írók

-2 héttel később-

-Emily szemszöge-

-Emily...el kell jönnöd velünk a farkasokhoz.-mondta anya bizonytalanul, mert félt, hogy mit fogok reagálni, mert amikor legutóbb ez szóba került elrohantam az erdőbe.
Utálom ezt a témát! Utálom, hogy farkas vagyok!
-Oké...-bólintottam.
-Ashley lesz a tanítód, segít majd mindenben, de tőlem vagy apádtól is nyugodtan kérdezhetsz.- mondta anya miközben az erdő felé sétáltunk.
Közben elgondolkodtam azon, hogy vajon ez az az Ashley akiről Zayn mesélt?

-Ashley szemszöge-

Anne szólt, hogy ma érkezik az újonc. Őszíntén nincs kedvem a falkavezér beképzelt kislányát tanítgatni...Zayn  azóta nem láttam és egyre inkább kezdek arra gondolni, hogy csak ennyire kellettem neki...nem nem lehet. Legalább is remélem hogy nem lehet...Megjöttek. Kisétáltam a kis szobámból és próbáltam némi lelkesedést mutatni.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia Ashley, én Emily vagyok...-mondta elég bizonytalanul.

-Gyere, megmutatom a lakásod itt a falkában.-Vezettem egy kis házhoz a sok közül, pont az enyém mellett. Belöktem az ajtót és lassan bementünk.

-Mit gondolsz a vámprokról?-kérdezte hirtelen miközben körbenézett az apró lakosztályban.

A torkom elszorult és nehézkesen nyeltem egyet.

-Ööö...hát...szóval-kezdtem el mondani, de nem tudtam befejezni. Minden normális farkas rögtön közli hogy gyűlöli, úgyhogy most már lebuktam, de tovább sem akartam mondani. Helyette megpróbáltam lenyelni a gombócot, ami a torkomban képződött.

-Szóval te vagy az a  "híres Ashley"-nevetett fel én pedig értetlenül néztem rá.-akiről Zayn mesélt...-tette hozzá. Zayn? Egyáltalán honnan ismeri ez a lány Zayn és honnan tud mindenről? Mindegy.

-Zayn?! De hogy és mikor és mit és miért??-zúdírtottam rá a kérdéseimet, mire újra felnevetett.

-Hát igazából találkoztam Harry-vel az erdőben és megmentett és aztán Loui megharapott és Zayn segített és...

-Vegyél már levegőt!-nevettem azon hogy egy szuszra akart elmondani mindent.

-Szóval amikor megtudtam, hogy farkas vagyok és elmondtam Harrynek ő meg elmondta a többieknek akkor Zayn bevallotta, hogy ti együtt vagytok és elmésélte, hogy hogyan találkoztatok meg hogy hogyan jöttetek össze és olyan aranyosan, olyan szeretettel és aggódással mesélt rólad! Nagyon szeret téged!- mesélte én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Még mindig szeret..mosolyogtam magamban. Nem tudom mi lett volna ha ez nem így lenne...De térjünk inkább a feladatra.

-Emily, meg kell próbálnod átváltozni.-mondtam neki bár tudom, hogy ez elsőre nem is olyan könnyű mint amilyennek tűnik.

-Jó de mégis hogyan?

-Koncentrálj! Keresd meg a benned rejlő farkast!-adtam ki az utasítást ő pedig behunyta a szemét.

-Emily szemszöge-

Becsuktam a szemem. Nem nagyon értettem hogy mit kellene csinálnom, de ahogy Ashley mondta megkerestem a bennem rejlő farkast. Forróságot éreztem és erőt. A testem megvonaglott a következő pillanatban pedig négy lábon álltam a földön. Végignéztem magamon. Fekete farkasbunda. Ashley könnyen átváltozott és elkeztünk rohhani. Tettünk pár kört a házak körül. Jól esett a szabadság, csak azt a keserű ízt ne éreztem volna...ezzel Harry és közöttem még nagyobb szakadék tátongott és én ezt nem akartam. Hosszú ugrásokkal visszaértünk a házhoz aztán mindketten vsszaváltoztunk.

-Ashley szemszöge-

Fekete bunda...szép, sőt különleges.

-Ez nem ment nehezen.-állapítottam meg ő pedig szerényen elmosolyodott. Még meséltem neki egy-két dolgot a farkasokról, ahogy kérte Ann tőlem, de kezdtem egyre rosszabul lenni. Majd hirtelen émelyegni kezdtem. Ez furcsa...nem lehetek beteg, hiszen farkas vagyok. Nem bírtam tovább itt maradni, szó nélkül átrohantam az én házamba.

Emily pár perccel később jött utánam.

-Jól vagy?-aggódott.

-Nem tudom...nem nagyon...-mondtam de nem néztem rá, csak erőtlenül lehunytam a szemem. Nem akartam vele megosztani a gyanúmat. Én sem akartam felfogni...- Kicsit magamra hagynál? De kérlek ne szólj senkinek!

-Persze, persze megyek-mondta miközben kihátrált a szobából kicsit megzavarodva.

És így egyedül maradtam a fürdőszobában a kételyekkel.

9. Fejezet: Visszaemlékezések...Ashley

Előszó: Sziasztok! Meghoztam a rész és remélem tetszik! Szerintem egész jó lett a visszaemlékezésekkel, meg minden...:) De ti döntsétek el! Írjatok lécí! :) Ne haragudjatok ha van benne valami helyesírási hiba, előfordulhat...bocsi.

Puszíííí:

Az Írók

-Louis szemszöge-

Most mégis mi lesz? Liam szóba se áll velünk, azt a lányt aki a legfontosabb nekem pedig meg akarja ölni, Niall szint úgy, Harry pedig összejött vele…rám persze senki sem gondol….de tudom hogy Emily irántam is érez valamit, nem is keveset csak magának sem meri bevallani. Zayn valamit titkol, remélem nem lesz nagyobb baj..de amikor ezt megkérdeztem Harry-vel elég sejtelmesen összenéztek.

-Jó, de Loui ígérd meg hogy nem mondassz el semmit Liam-nek és Niall-nek! Ez nagyon fontos nekem…

-Megígérem, csak mondd már.-mostmár egyre jobban kezdett izgatni a dolog. Láttam hogy Emily is érdeklődve figyel. Ezek szerint csak Harry tud a dologról. Akkor Emily előtt titkolózik…, ha velem lenne nem lennének titkaink egymás előtt. És ez így is lesz mert Emily végül engem fog választani!

-Hát tudjátok minden egy évvel ezelőtt kezdődött…-kezdte a mondandóját Zayn de elakadt benne.
-Zayn nekünk bármit elmondhatsz...vagyis hát nekik.-mutattott Emily felénk.- de megértem ha nekem nem akarod elmondani. Kezdett felállni Emily.
-De..de, végül is rád is tartozik...
Mindhárman leültünk a kanapéra és Zayn-t figyeltük ahogy föl-alá járkál a lakásban és néha sóhajt egyet vagy elmosolyodik.
-Pontosan már nem emlékszem, hogy hogy történt, de megpróbálom nagyjábl elmesélni.-kezdte végre és mostmár Harry is érdeklődve figyelt. Ezek szerint ezt a történetet még nem hallota.-Szóval mint már említettem kb. egy évvel ezelőtt kezdődött és a mai napig tart...Az erdőben vadásztam, vagyis hogy már visszafelé jöttem, amikor megpillantottam egy lányt a földön, ájult volt...vagy halott. Az egész testét harapásnyomok és karcolások borították. Odamentem hozzá, nem tudtam megállni, hogy bele ne kóstoljak a vérébe. Ahogy a meleg folyadékot kortyoltam keserű íz szökött a számba. kihúztam a belőle a fogaimat és kiköptem a vért.
A csajnak-aki mellesleg gyönyörű volt-nem ember illata volt és a vére íze is olyant volt mint egy...farkasnak...De nem undorodtam tőle, nem hagytam ott és nem öltem meg. Ott maradtam vele.

Visszaemlékezés 

-Zayn szemszöge-

Egy fa tövében ültem közvetlen a lány mellett, és azon gondolkoztam, hogy vajon hogy szerezhettet ilyen csúnya sebeket. Lehet hogy összekapott egy másik farkassal és verekedni kezdtek, abból ítélve hogy itt fekszik eszméletlenül ő vesztett. Megfigyeltem az arcát, a szeme csukva volt. Gyönyörű. Egyszerűen nem értem saját magam..itt ülök egy farkas lánnyal....nem gondoltam inkább erre. Beletúrtam szökésbarna hajába, ami tele volt levelekkel. Onnan az arcára vezettem a kezemet. Egész közel hajoltam hozzá. nem is tudom milyen szándékból. Vagyis...meg akartam csókolni...De elkezdte lassan kinyitni a szemét én pedig gyorsan le akartam venni a kezemet az arcáról, de megfogta, és a keze éríntésétől azt hittem megőrülök...sóhajtottam egy nagyot és mélyen kék szemébe néztem.

 -Nem kell félned tőllem, Zayn Malik vagyok.-suttogtam miközben megérintettem egy sebet a vállán, mire felszisszent. Ajkai elváltak egymástól, mosdani akart valamit, de csak nyelt egyet. Jeges tekintetét az enyémbe fúrta. Belülről megborzongtam a pillantásától.

-Te..egy vámpír vagy.. -mondta nehezen és halkan

-Nem bántalak..-néztem rá a lehető legmegnyugtatóbban, nem akartam hogy elmenjen.-Mi a neved?

-Ashley...de most mennem kell...-próbált felállni, de a fájdalomtól visszapuffant a földre. Felemeltem a karomba, ő pedig átkulcsolta a nyakam. AZ egész testemet forróság öntötte el. Mi ez? Mi van velem? Ez a lány...teljesen megbabonáz... Ő is valami ilyesmit érezhettett mert a lélegzete egyre szaporábbá és szaggatottábbá vált.

-A farkasfalkával laksz?-Kérdeztem ő pedig bólintott. Futás közben nem vettem le a szememet rólam, amikor észrevette hogy nézem kicsit elpirult.

-Nem láthatnak meg itt..be tudsz meni?-kéredztem tőlle.

-Persze. vagyis megpróbálok...-mondta kicsit bizoytalanul. Mire lettettem és kicsit nehézkesen elindult befelé . Mosolyogva néztem utána. Megfordult és ő is elmosolyodott. Ekkor értettem meg mindent, ami bennem kezdődött. 

Visszaemlékezés vége 

-Louis szemszöge-

-Aztán később, amikor vadásztam és az erdő közelében volt mindig megkerestem és úgy tettem mintha véletlen futottunk össze, pedig direkt kerestem a társaságát. Rengeteget beszélgettünk és elég sokat megtudtunk egymásról, viszont egyik nap megtettem azt amit már az eleje óta akartam. Ez az első találkozásunk után két-három hete történhetett.-mesélt tovább Zayn.

Visszaemlékezés
-Zayn szemszöge-

Megint vadászat után Ashley-t kerestem. Meg is találtam nemsokára. El akarom végre mondani neki hogy szeretem! Már százszor megfogalmaztam, hogy mit fogok neki mondani, de ahogy odaértem hozzá, ahogy aranyosan köszönt és a szemembe nézve elkomolyodott nem tudtam semmit mondani. Csak néztük egymást, néztük hosszan... Meg tudod tenni! Mondta egy hang a fejemben és közelebb hajoltam hozzá.

- Zayn...nem lehet...-tolt el magától gyengén. A szemébe néztem, aztán pedig le a földre, hogy ne lássa a szememben a könnycseppet.

-Ashley..tudom hogy te is akarod...-mondtam újra a szemébe nézve. Ő csak nézett rám. Félt ,de láttam a szemében a vágyat. Nem bírtam tovább. Megcsókoltam. Ajkaink lassan forrtak össze, én pedig megfogtam a derekát és egész közel húztam magamhoz. Kezeit átfonta a nyakam körül és visszacsókolt. Óvatosan megszakította a csókunkat, addig hogy mondjon valamit.

-Szeretlek...-mondta suttogva én pedig elmosolyodtam, miközben az arcát kezdtem simogatni.  Mégegyszer magamhoz húztam és megcsókoltam, és aztán mégegyszer, és mégegyszer. Amikor ténylegesen elváltunk egymástól Ashleynek egy könnyfutott végig az arcán. Örömkönny volt. Fejét a nyakamba fúrta én pedig átöleltem. Ő az enyém volt én pedig az övé. És ez azóta sincs másképp.

Visszaemlékezés vége 

-Louis szemszöge-

-Azóta csak egyszer voltam megint felfőtlenül boldog...-sóhajtott Zayn, mire Harry elmosolyodott.

-Mi?-kérdeztem, mert úgy tűnt hogy csak én és Emily nem tud a dologról.

-Semmi...-legyintett Zayn és a gondolataiba merült.

-De Loui, ugye meg tudod érteni?-kérdezte aggódva és a válaszomtól félve.

-ööö..-túrtam a hajamba- megértem..de hát farkasok? Niall és Liam ha megtudják..tudjátok...-

Emily megrezzent, mire Harry melléült és átkarolta.

- En, nem maradhatsz itt sokáig, haza kell menned.-törtem meg a csendet Harry hangja. Emily elindult az erdőben, Harry pedig elkísérte.

-Zayn szemszöge-

Hát elmondtam...

Liamet nem ilyennek ismertem..olyan furcsa lett. Mindig nyugodt, de most ordított, fenyegetődzött...nem tudom mi lesz. Tele vagyok kétségekkel... Leroskadtam a kanapéra Loui mellé.

- És mikor ismerhetjük meg a híres Ashley-t?- kérdezte Loui és elnevette magát.

Ezek szerint legalább Loui nem annyira ellenzi ezt az egészet, mint gondoltam. Ennek örülök, de most nagyon félek. Félek Liaméktől, félek attól hogy Ashley-vel szétválasztanak minket és legjobban atól félek hogy...megölik őket...

-Először had csillapodjanak a kedélyek, de utána ígérem bemutatom nektek.- mondtam komolyan, majd ahogy Loui-ra néztem elmosolyodtam. Láttam hogy elgondolkozott. Kimentem a konyhába és előkaptam a hűtőből egy kórházas vértasakot, majd elkezdtem lassan kortyolni. Odamentem a hátsó ajtóhoz és az erdőt bámultam. Nem tudom meddig állhattam így, de Loui már mögöttem állt.

-Zayn, kérdezhetek valamit...?-kérdezte bátortalanul.

Még egy ideig álltam ott, aztán nehézkesen megszólaltam.

-Na ki vele.-sóhajtottam.

-Te tényleg szereted azt a lányt és egyáltalán nem zavar hogyő egy farkas?-kérdezte Loui. Pontosan tudtam hova akar kilyukadni.

-Tudod Loui, lehet hogy ő egy farkas, de ha valakit igazán szeretsz akkor nem érdekel, hogy kicsida és micsoda, csak az hogy ő az a személy, aki nélkül nem tudnál létezni, olyan mintha a másik feled lenne. És tudod néha már fel se tűnik, hogy ő egy farkas. Ha szereted Emily-t akkor nem szabad hogy ez a kis dolog tönkre tegyen mindent.-mondtam, majd elindultam fel a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és levágtam magam az ágyra és becsuktam a szemem.