2015. május 4., hétfő

23. Fejezet: Rebecca


-Zayn szemszöge-

Már órák óta a kanapén ülve csak videó játékoztam Harry-vel. Felejteni. Felejteni Ashley-t. Mert elrontottam. Elrontottam mindent. A szobában kellemes félhomály volt. A függönyön keresztül csíkokban szűrődött csak be a fény. Nem tudtam élvezni a játékot. Talán soha nem tudom majd élvezni.  Semmi értelme.  Nincs semmi értelme.  Harry is csak bámult előre, szinte hallottam, ahogy az agya megfáradtan kattog. Elveszítettük Liam-et. És én most azt is elveszítettem, akit a világon a legjobban szerettem. Csak azért, mert nem tudtam uralkodni magamon. Leejtettem mindent, ami a kezemben volt és újra hátradőltem a kanapén. Nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Harry is abbahagyta a játékot. Arcát a tenyerébe temette és előre dőlt. Némán küszködtem a könnyeimmel, amikor kopogtak az ajtón.

-1 nappal korábban-

Harry-vel szokás szerint Playstation játékokkal játszottunk. Mióta Liam meghalt elég sok minden megváltozott. A házba visszajöttünk, de Niall és Loui átnéznek rajtunk. Napok óta egy szót se váltottak velünk. Az autóm előbb ért célt, mint Harry-é, vagy úgy tizedszerre, mire ő bosszúsan káromkodva földhöz vágta a konzolt, vagy úgy tizedszerre. Én pedig elnevettem magam, amikor kopogtak. Felkaptam a fejem és futva elindultam az ajtó felé, aztán dulakodva nagy nehezen kinyitottuk. De minden reményem szertefoszlott, amikor az ajtóban egy ismeretlen lány állt. Harry-re pillantottam, akinek az arcára mély döbbenet ült ki. Ismeri. De a lány átnézett Harry-n és egyszerűen köztünk elsétálva bement a nappaliba és leült a kanapéra. Bizonytalanul utána sétáltam.
-Rebbeca?- kérdezte Harry, de a lány, bizonyára Rebbeca egy pillantásra se méltatta. Helyette alaposan végigmért engem, ezt pedig én is viszonoztam.
-Zayn, megmutatod hol a konyha? Nagyon szomjas vagyok…-Állt fel a kanapéról, Harryről továbbra is tudomást sem véve. Meglepett, hogy tudja a nevem… De hát honnan?
-Öö..Igen..Persze… -nyögtem ki a nehézkesen a választ. És én is elindultam a konyha felé. Újabb meglepetésemre tudta hogy merre van a konyha, de azért követtem. Kíváncsi voltam mit akar, mert arra már rájöttem, hogy nem idegenvezetésre van szüksége… Könnyedén elővett egy poharat a szekrényből, megtöltötte vízzel és azonnal kortyolni is kezdte. Én a konyhapultnak dőlve vártam, de ő csak elmosolyodott és közben összeroppant a kezében a pohár és tartalma a fehér ujjatlan pólójára ömlött. Újra mosolygott, nekem pedig összeszaladt a szemöldököm. Ellöktem magam a konyhapulttól, hogy elinduljak. De Rebbecca elém állt és csak most vettem észre a csurom vizes pólóját. Elnéztem, de ő finoman visszalökött a konyhapulthoz, közelebb lépett hozzám és a fülembe súgott.
-Zayn… Ismerlek. Régóta figyellek titeket.- forró lehelete, szinte perzselte a bőrt a nyakamon és nem tudtam ellenállni parfümje finom illatának. -Zayn… tudom, hogy te is akarod. - Ekkor már egész teste az enyémnek simult. kezével apró köröket írt le a tarkómon. Ajka finoman az enyémnek préselődöt. Én pedig vadul belefeledkeztem a szenvedélyes csókba. Kezzemmel óvatosan fölcsúsztattam a szoknyát vékony derekán, mire ő belemosolygott a csókunkba…

-pár perccel később-

A konyhapultnak támaszkodtam még mindig.  Most már borzalmas emlékké vált az előző pár perc. . Legalábbis számomra. Előttem a széken Rebbecca egyenletesen szuszogott és mosolyogva rágta a szája szélét. Ashey. Tört elő a fejemben és a fájdalom szinte égetett. A bűntudat és a lelkiismeret-furdalás belülről marni kezdte a lelkemet, és nem tudtam szabadulni. Dühömben a konyhaszekrény üvegébe vágtam öklömet, ami a kezem alatt millió darabra tört. Egymás után zúztam szét mindent, ami a kezembe került. Az öklöm piroslott a rajta lévő sebektől és vágásoktól. Nem bírtam tovább. Mielőtt az első könnycsepp legördült volna az arcomon felrohantam az emeletre. Az érzelmek tengerében csapkodtam erőtlenül a kezeimmel. Nem tudtam mit érzek. Azt hittem Ashley-t szeretem… de már ebben sem vagyok biztos…

-Harry szemszöge-

Amikor megláttam az ajtóban Rebbeccát, borzalmasan ledöbbentem. Felszakadtam a régi sebek. És akkor még csak azon sem gondolkoztam el, hogy hogy került ide száz hosszú év után. De ő át nézett rajtam… nem tudott megbocsájtani… Utat tört köztünk és a kanapéra ült. Még mindig nem szólalt meg. Már nem voltam Biztos benne, hogy ő itt az én húgom lenne. Az én húgom életvidám volt, nem ilyen összetört. Ha nem beszélt az csak is kizárólag azért volt, mert evett.
-Rebbecca?- kérdeztem félve, de nem válaszolt. Zayn-t nézte. Tetőtől talpig végigmérte a barátomat és jó szokásához híven ő is így tett. Még soha nem láttam így öltözni a húgomat. A lehető legátlátszóbb fehér ujjatlan volt rajta és egy borzalmasan rövid szoknya. Mégis mért jött ide?
-Zayn, megmutatod hol a konyha? Nagyon szomjas vagyok…-mondta, rólam még mindig tudomást sem véve. Honnan tudja Zayn nevét? Ez az egész nekem elég gyanús, de mit tudok tenni?
Teltek a percek és Rebbecca még mindig a konyhában ”ivott” Zayn társaságában. Lassan az ajtóhoz mentem, hogy megnézzem, mi történik. Rögtön a legrosszabbra gondoltam. Azt hittem Zayn megharapta a húgomat és mostanra már halottan fekszik a földön. Az ajtón benéztem a résen át és most még jobban megdöbbentem, mint amikor az ajtóban megláttam Becca arcát. Ez lehetetlen! Zayn-nek teljesen elment az esze? És egyáltalán! Ez hogy lehetséges? Azt hiszem eleget láttam… sétáltam vissza a kanapéhoz. Nem tudom meddig nézhettem a plafonon táncoló árnyékokat, de a konyhából irdatlan csörömpölés hallatszott, Zayn pedig kirohant a konyhából fel az emeletre. Lassan benyitottam a teljesen szétzúzott konyhába. Rebbecca egy széken ült és sírt. Amikor észrevett letörölte a könnyeit és a falon egy még ép pontot kezdett el bámulni.
-Régóta figyellek titeket Harry, Tudok mindent rólatok. Rengeteg mindent éltem át AZÓTA. Minden emlék fáj Harry. -hozzám beszélt, de egy pillanatra se nézett rám. -Azt hittem végre vigasztalást találhatok Zayn-ben! Csak ennyi kellet volna! De bolond vagyok… hiszen miért is gondoltam, hogy ez sikerülhet? Ez lett belőle…-mutatott körbe a konyhában. -Jaj Harry annyira hiányzol! Nekem már senkim sincsen!- Újra sírni kezdett. Lassan leemelte a tekintetét a villanykapcsolóról és a szemembe nézett. A pillantása a régi volt. Végre ő maga is a régi volt. Egy határozott lépéssel odaléptem hozzá és átöleltem. -Azt hiszem szeretem Zayn-t… de ő Ashley-t szereti. Bolond voltam, Harry, te is az voltál akkor.

3 megjegyzés: