13. fejezet: Különös álom

Előszó: Szisztok drágáim! Mostmár végre fejezetet hoztunk nem magyarázkodást, de azért azt elmondanám hogy mi költöztünk és nállam volt a fejezet és hát a nagy dobozolásban egyszerűen eltűnt. Sajnálom...De most végre megtaláltam azt a viágotlátott papírt és rögtön nekiálltam begépelni és javítani nektek. És hát íme itt is van! Jó olvasást hozzá! 

Puszi:

Az Írók

Ui.: De rég írtam előszót, el is elejtetem hogymyen menő!:)





 

            -Emily szemszöge-

Jó éjszakát kívánva egymásnak bementünk a házainkba. Leültem az ágyamra és sírni kezdtem. Képes lett volna megölni minket? Csak azért mert haragszom rá és azt mondtam hazudott...de ha egyszer igaz. Nem szeret, ha szeretne akkor nem akart volna meg öletni. És Harry... Harry tényleg szeret és én pedig...én pedig vágyódom utána. Köt valami hozzá. Nagyon is. Soha nem éreztem még ilyet senki iránt se. Szeretem és szükségem van rá... Eldőltem az ágyon és az álom azonnal elnyomott.
  A következő pillanatban egy rideg, sötét erdőben találtam magam. Félelem fogott el és egy sötét alakot pillantottam meg. Közelebb jött, gyorsan mozgott. Vámpir. Mikor már csak fel méterre állt tőlem fel ismertem. Szőke, kócos haj, kék szem és hatalmas, véres szemfogak. Niall. Szeme a következő pillanatban vérvöros lett és morgás tört fel belőlle. Hátra hőköltem. Vicsorogva közeledett felém.

- Most meghalsz!-suttogta egy ördogi mosoly kíséretében. Még közelebb jött. Nem haboztam tovább futásnak eredtem. Nem néztem hatra csak futottam...futottam ahogy a lábam vitt. Hallottam, hogy Niall a nyomomban van. Még jobban féltem. Hallottam gyors lépteit, de különös módon nem ért utol. Egyszer csak a fák között egy kis ház derengett fel. Nem gondolkoztam rajta hogy mi lehet rögtön berohanam és bezártam magam mögött az ajtót. Nem volt senki a házban, lagalábbis ebben a szobában nem....a helyiség kicsi volt egy fogas volt rajta amin egy régi kalap függött. Tovább mentem, a szobát még egy ugyanolyan szoba követte a fogas és a rajta lógó fejfedő is teljesen ugyanolyan volt. Még beljebb mentem a házba újabb és újabb hasonmásait találtam az első szobának. Teljesen kétségbe estem és össze-vissza ronangáltam a házban. Végül megálltam és lepihente a ruhafogas mellé. Álmosság tört rám és elaludtam.

Egy házban voltam. Egy kis szobában ahol e volt semmi és senki csak egy ruhafogas amin egy elnyűtt fekete kalap függött. Bementem a következő ajtón és egy másik szobában találtam magam. Egy ágy volt a szobában és egy íróasztal. Az íróasztalon csak egy lámpa volt amiben nem égett az égő de valaha egy naplószerű könyvecskét világíthatott meg. Felvettem a könyvet és megforgattam a kezem között. Egy név volt rajta de átsiklott felette tekintetem és inkább találomra kinyitottam. Egy bejegyzésnél nyílt ki.

 

1369. Anglia. December.

 

Kinéztem a ablakon, és belebámultam az erdő vak sötétjébe ami mindig is vonzott. Egyre jobban kihajoltam az ablakon. A vad szél az arcomba fújta sűrűn hulló hideg havat. Furcsa gondolat futott végig az agyamon és tulajdonképpen nem érdekelt hogy mi fog történni. Levetettem magam a 8. emeleti ablakomból. Erőse behunytam a szemem..éveknek éreztem míg földet értem. Négy végtag alatt éreztem a hideg, puha havat. Lenéztem magamra..bundát láttam és négy szőrös lábat...Farkas...gondolkoztam. Lehet hogy csak álmodom. De akkor is ki kell használnom... Az erdő felé vettem az irányt. Er vérszag volt, de követtem az illatot. Egy férfit láttam meg, mellette egy véres holttest feküdt. Észrevett engem, és lenyalta a vért a szájáról. A szeme vörös volt.. Elindult felém, de nem hátráltam. vicsorogtam és morogtam. Megvetően mosolygott egyet és kivillantotta hegyes szemfogait. A szörnyeteg felém rohant és könnyedén a kősziklának lökte gyakorlatlan farkas testemet... A férfi a karjához kapott ahol egy szikladarab a karjának ütődött... Az arca eltorzult a fájdalomtól. Felegyenesedtem újra emberként és felvettem még egy darabot a földről és kitértem újabb ütése elől. Egy botra kötöztem a sejtelmes kődarabot és  férfi felé rohantam. A szívére céloztam és erősen beledöftem. A férfi felordított, a torkából felszabaduló kiálltás bezzngte az egész erdőt. Összeesett és semmivé porladt.

Hazvittem a szikldarabot és egy láncra fűztem.

Látszólag vége lett a bejegyzésnek, de ahogy az ujjamat végighúztam a lapon újabb szöveg jelent meg.

Elrendeztem az utadat méltó utódom. Nem álmodtam, valóság volt. Az életemben találtam hozzám hasonlókat nem tudom hogy én voltam e az első és hogy léteznek e egyáltaln rajtam kívül. De te az vagy. lehet hogy tudod lehet hogy nem...Te vagy a méltó utódom..hiszen te élhetted át az álmot amit gondosan kiterveltem. A nyakláncot meg fogod találni amint felébrez és amint ránézel mindenre emlékezni fogsz...Azzal a nyakláccal az emlékeimet adom neked. A megfelelő pillanatban meglátod amikor felzült leszel. Most ébredj fel mert üldöződ meg talál.

 

Nem értettem miről volt szó....most álmodnék? És milyen üldöző? Hitelen eszembe jutot az előző álmom..ahol Niall üldözött. Gyorsan a nyakba akasztottam a láncot ami a könyv borítóján pihent és menkülni akartam.  Ekkor két erős kezet érezem a nyakam körül.

-Most meg vagy cicám!-súgta a fülembe aztán elsötétült minden...