2014. január 5., vasárnap

2. fejezet: A rémálmok és a tündérmesék mégis igazak

-Harry szemszöge-

-Emily kérlek ne félj tőllem ezek után se,de én.....szóval én nem vagyok az aki....szóval, akinek látszom...-kezdtem.
 Emily kérdőn nézett rám.
-Vámpír vagyok.
Emily szíve gyorsan kezdett verni. persze...félt... Kiakart menni, de nem hagytam. Elé álltam.
-Engedj!-kért riadtan.
-Kérlek ne félj tőlem...-tettem a kezem a vállára. Még én sem értem ezt a helyzetet...
Közel léptem hozzá, majdnem teljesen hozzásimultam.

 -Emily szemszöge-

Egy vámpír idehozott ebbe a házba az erdőből....És most itt áll előttem...És közel...És..És én ezt élvezem...
Elmosolyodott. Még közelebb lépett hozzám. Éreztem a lehelletét.Ekkor megcsókolt...Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam.
Te jó ég éppen egy vámpírrall csókolózom?!
Úristen ez egy vámpír!!
Kihasználtam hogy nem figyel az ajtóra és gyorsan kimentem. Kirohantam az erdőbe. Hallottam hogy a nyomomban van.
 Tudtam hogy nincs sok esélyem de futottam ahogy csak bírtam.
Persze utolért. Megragadta a karom. Túl erős...nem tudok szabadulni.
-Engedj el! Haza kell mennem!-kértem, de egyenlőre nem engedett el, csak állt és tartotta a szemkontaktust.
lassan elengedett és eltávolodott tőlem. Megfordult és elviharzott. Nagyot sóhajtottam és elindultam hazafelé.
Már egy ideje mentem kifelé az erdőből. Nem is tudom honnan tudom hogy merre kell menni, de szinte ösztönösen megyek.
Valami elsuhant mögöttem.
Hirtelen ott termett előttem. Ez Louis... Aki valószínűleg szintén vámpír. A szemei furcsa vörösek voltak...
Akár mint a rubint.
Nagyon féltem.
közelebb lépett. Rámvillantotta hegyes szemfogait. A nyakamhoz hajolt. Éreztem a fogait a nyakam érzékeny bőrén.
 Nem bírom ezt...összeestem a földön.
                                                                   

-Zayn szemszöge-

Ellöktem Louit attól a lánytól. Ez az a lány akit Harry annyira védett. Ennyit megteszek érte.
 Ha már nem árulja el Liamnek, hogy én és Ash...
Felkaptam a karjaimba. Haza kéne vinnem...Kiesett a zsebéből a telefonja. Kicsit átböngésztem. Hátha megtalálom hol lakik.
Itt is van a jegyzetek között.  London, Downing street 21.
Elindulta a cím felé amit találtam.
Nyitva volt az ajtó. letettem a lányt a kanapéra aztán húztam vissza a házba.
Amikor vissza értem Harry vöröslő szemekkel jött oda hozzám.

                                                   

-Megöllek!!!!-ordított
fel akart lökni, de szerencsére nem erősebb nálam. kb. ugyanolyan erősek vagyunk.
- Nyugodj le! Mi bajod?
- Mit csináltál vele?!-ordibált még mindig.
- Mégis kivel?-nem értettem a helyzetet, plusz állandóan ellen kellet tartanom, hogy ne tudjon letaszítani a földre.
- Na vajon?! Mit csináltál Emilyvel?!- A dühtől teljesen elfeledkezett már mindenről.
- Semmit! Hazavittem! Elájult!- próbáltam menteni a helyzetet. Harry barátom, valamit nagyon félreértett...
- Mi?
- Hagyjuk ezt abba és elmagyarázom!-ültem le a kanapéra, mikor végre elengedett.
- Szóval..-kezdtem- Loui meg akarta harapni a te Emilydet és ő elájult. Én felkaptam és hazavittem...
- Ohh..ne haragudj inkább meg kellet volna köszönnöm..Láttalak vele és azt hittem bántottad.-mondta Harry.


-Ashley szemszöge-
                            

Nem tudom mi történhetett igazából...Azt mondta:
"Majd egyszer el magyarázom feltéve ha még láthatlak valaha is,de most mennem kell!"
Nem tudom mi lenne ha soha többet nem láthatnám...
Utálom hogy farkas vagyok!Utálom ezt az egész életet!
Még egy idejig álldogáltam ott hátha történik valami, de nem történt. Inkább hazaindultam.Egy másodpercre megfordult a fejemben, hogy a vámpírház felé vegyem az irányt, de tudtam hogy ez rossz ötlet. Megráztam fehér bundám és futottam tovább.
Amikor visszaértem a két falkavezér még mindig vitatkozott...Unom már ezt...
Bementem az én szobámba és bevágtam magam mögött az ajtót. leültem a földre és csak bámultam előre, mintha valami nagyon érdekes lenne a szekrényen.
"Majd egyszer el magyarázom feltéve ha még láthatlak valaha is,de most mennem kell!"
Ezt a mondatot nem tudom kiverni a fejemből.

 

2 megjegyzés: