21. Fejezet: Kihozlak innen!

Előszó: sziasztok! meghoztam a következő részt, remélem nem késtem. most otthon vagyok, mert meghúztam a lábamat meccsen úgyhogy gyorsan begépeltem,, mert hétvégén nem volt rá időm. remélem tetszeni fog! jó olvasást! 

Puszi:

Az írók

-Zayn szemszöge-

Még egyszer utoljára belevertem az öklöm a falba aztán reményvesztetten rogytam vissza a padlóra.

-Mi a fenét akartok tőlem?!-Kérdeztem a velem szemben ülő szürke farkastól. Meglepetésemre, amikor átváltozott egy rövid fekete hajú nő állt előttem. Hideg kék szemeit rám meresztette.

-Ne tőlem kérdezd mocskos vérszívó, én csak őrizlek!

-Ne idegelj fel, mert megbánod!-Indultem el felé kivillantva szemfogaimat, mire rögtön visszaváltozott farkassá és vicsorogni kezdett.

-Jólvanna….Aranyos kis kutyus…-gyúnyoltam, mire még egyet rám vicsorított és visszaváltozott majd leült a furcsa szoba egyetlen bútorára egy fa székre.

-Mit csináltatok Ashleyvel?!-Kérdeztem és próbáltam a bennem lévő aggódást gyűlöletté alakítani.

-Mit érdekel az téged?-Vágott vissza flegmán.

-Arrgh…-Ütöttem bele az ajtóba.-Mit csináltatok Ashleyvel?!-Éreztem hogy a szemem már a vörös árnyalataiban játszik.

-Semmi közöd hozzá!

-Najó ne játszadozz velem…Vagy elmondod, hogy hol van Ashley és mit csináltatok vele vagy…-Kezdtem.

-Vagy mi?!-Halottam egy férfi hangot magam mögül.-Vagy mi?!-Ismételte meg elém lépve.

-Mi van Jason….? Apuci kivételesen neked adta az ügyet nem pedig a kicsi Emilynek?-Vigyorgott a lány.

-Nagyon vicces vagy Sarah…-Grimaszolt vissza.

-Most már kibaszottul elmondhatná valaki, hogy mit akartok velünk csinálni! Nem csináltunk semmit!-Dühöngtem.

-Neked kuss van!-Kiáltott rám mindkettő, amikor egy éles és fájdalmas sikolt halottam valahonnan balról. Ashley…. Odarohantam a falhoz ahonnan a hangot hallottam. Újabb elfojtott sikítást halottam. Ilyet már láttam valahol…

-Ez egy börtön…Rácsokkal…-Fejeztem be a mondatot félhangosan. Egy pillanat múlva kezeim már a szürke rácsokat markolták. Egy mozdulattal szétfeszítettem és átléptem Ashley-hez. Szeme könnyes volt, tele volt sebekkel, ütések és harapások nyomaival. Valaki befogta a száját.

-Hogy a fenébe…-Halottam Jason meglepett motyogását a hátam mögül. Az Ahley-t  tartó farkast egy rúgással kiütöttem. A keze lehanyatlott a feje pedig hangos koppanással ért földet. Éles fájdalmat éreztem a bokámban, Jason mélyesztette bele mocskos fogait. Ashley újra felsikoltott. Megragadtam Jasont és lerángattam a lábamról.

-Kihozlak innen!-Mondtam gyorsan a szerelmemnek. És visszafordultam Sarah és Jason felé. A szürke a torkomnak ugrott, de megfogtam a nyakát, mire nyüszítve arrébb oldalgott.

-Basszus! Hányan vagytok?!-Ütköztem meg a kis cella ajtaján becsődülő falkán. Egy páran Ash felé ugrottak, a többiek pedig nekem estek. Túlerőben vannak…

Dühömben felordítottam és a semmiből hatalmas erejű szél támadt. Hátborzongató süvítéssel söpört végig a rácsok között. Pár farkas a rácsoknak csapódott, a többiek pedig nyüszítve küzdöttek a széllel. Felkaptam Ashley-t a karjaimba és rohanni kezdtem a kijárat felé. Kint a város felé vettem az irányt. Nem néztem se rá se sehova csak futottam, mert tudtam hogy követni fognak.

-Hova megyünk?-Kérdezte. Gyenge hangját hallva könny szökött a szemembe.

-El…-Válaszoltam röviden.

-Ashley szemszöge-

Végigdőltem az ágyon. Nem tudtam, hogy hol vagyunk. Nem is kérdeztem. A falakról régi képek néztek vissza rám. A régies rozoga bútorokon vastagon állt a por. Az idők során elszíneződött ablak be volt törve. Alatta véres üvegszilánkok voltak. Zayn is arra nézett, de gyorsan el is kapta a fejét.

-Itt laktunk a szüleimmel és a testvéreimmel… Akkor még normális voltam…-Mondta Zayn halkan miközben letörölte a port az egyik képről.

Megpróbáltam felülni, de úgy éreztem mintha egy tőrt szúrtak volna a bordáim közé. Halkan felsikoltottam és visszadőltem az ágyra. Zayn letérdelt mellém és simogatni kezdte az arcomat. Barna szemeivel aggódva vizslatott aztán egy puha csókot hagyott az ajkaimon.

-Mit csináltak veled? Ne haragudj, hogy nem jöttem rá előbb…végig ott voltál melettem…Te láttál ugye?-Kérdezte én pedig aprót bólintottam. Végig ott dühöngött mellettem, amíg kínoztak. De legalább tudtam, hogy őt nem bántották.

-Nem fognak itt megtalálni?- Kérdeztem. Zayn levette hatalmas tenyerét az arcomról és elsétált a szoba másik végébe, majd vissza.

-De…Úgyhogy el kell menned…Nem maradhatsz Londonban.-Mondta ki a szemembe nézve.

-És te…Te nem jössz velem?-Kérdeztem reménykedve.

-Nem…Én nem megyek…Sajnálom…

- Miért nem? Együtt lehetnénk…Külön egy másik életben…Olyan boldogok lennénk…-A hangom elcsuklott, de nem akartam sírni előtte. Nem akartam még ezzel is kínozni.

-Ne kérd ezt édes….Ne kérd…Tudod hogy mindent megteszek érted, de ez…Nekem csak két dolog számít…Te és ez az erdő…Nem tudom itt hagyni. A világon nekem nincs máshol hely. A srácokat sem tudom itt hagyni….Szükségük van rám, nem tudok elmenni…Sajnálom…-Fordított hátat nekem.-Holnapra mindent elrendezek, viszont korán kell kellned. Kérlek, aludj szerelmem…-Lépett oda hozzám és homlokon puszilt, majd leült a szoba másik végében levő szakadt fotelbe és engem nézett.

De hiába…Nem tudtam aludni. A fal felé fordultam és halkan sírni kezdtem.

Valamivel később mégis magával ragadott egy keserű álom.

-Zayn szemszöge-

Ashley szuszogása egyenletessé vált, vonásai végre megnyugodtak. Odafeküdtem mellé a szűk ágyra és átöleltem. Álmában megfogta a kezem én pedig utat engedtem a könnyeimnek. Kirázott a hideg, amikor arra gondoltam hogy holnaptól talán soha többet nem láthatom…És hogy a gyermekemet sem…Bár biztos gyönyörű kisfiú/kislány lesz. Elmosolyodtam és magamhoz szorítottam még jobban Őt.